8/30/2014

7.fejezet



-Nath, nyugodj már le! Érzem mennyire ideges vagy. –mondtam a kocsiba, amit Nath vezetett, olyan sebességgel, hogy a kapaszkodót annyira erősen kellett fognom,hogy az ujjaim elfehéredtek. Vártam, mikor fogunk neki menni valaminek, de Nath túl jól vezetett és tudta mikor kell előzni.
-Csak téged féltelek. Hülyeség volt velem jönnöd. – mondta olyan feszülten, ahogy még nem hallottam beszélni.
A kezemet az övére raktam, elmosolyodtam, hogy tudja semmi bajom, és nem tud olyat csinálni, amivel elüldözhetne. Éreztem, hogy kicsit megnyugodott, mert nem vezetett annyira gyorsan és kicsit a tartásán is engedett. 
Az út további része nyugodtabban és csendesebben telt. Olyan 10 perc után rájöttem, hogy közeledünk a célhoz, mert Nath arc kifejezése, teljesen megváltozott. Sokkal komolyabb, és keményebb lett. A szeme megváltozott, az ajkát szorosabbra húzta, viszont a tartása sokkal lazább lett. Nem értettem ezt a hirtelen változást, de nem akartam megzavarni, mert nagyon látszott, hogy koncentrál valamire.
Egyszer csak hirtelen megállt egy lerobbant utcánál és leállította a motort, majd felém fordult, és megfogta a kezem. Az ujjai jég hidegek voltak, a szemei pedig sötétnek tűntek, hiába volt gyönyörű rikító kék szeme.
-Maradj szorosan mögöttem. Ha meglátsz egy lányt,és jeleztem, szaladj oda és hozd a kocsihoz. Velem ne foglalkozz. – mondta monoton hangon.
-De.. –szólaltam meg, ám nem engedte befejezni.
-Faith, nem én vagyok most a legfontosabb. Sarah-t kell most kihoznunk onnan. Nem vitatkozok. – mondta és kicsit erősebben megszorította a kezem. –És szeretném, ha nem változna meg a véleményed rólam, a mai nap után. Rendben? Ezt a szakaszát az életemnek véglegesen lezártam, mikor megismertelek.
Kezével óvatosan megsimogatta az arcomat, majd magához húzott, és egy csókot lehelt az ajkaimra. Ez a csók rettentően különbözött az összes többitől. Az ajkai kemények voltak, mint a márvány, és nagyon melegek. Olyan intenzitással csókolt, mint aki mindenképp megakarja őrizni ezt a pillanatot,mintha ez lenne az utolsó csók, amit váltottunk. De nem tartott sokáig. Elhajolt és kiszállt a kocsiból.
Én gyorsan követtem őt, egy sikátorig, ahol hangokat hallottunk. Nath hátra nyúlt és mutatta, hogy maradjak mögötte. Eszembe jutott az a sok film, amikor óvatosan közelítik meg az emberek az ellenséget, és hirtelen támadnak. Gondoltam, mi is ezt fogjuk csinálni, ám nagyot tévedtem. Nath csak lazán elkezdett sétálni, nem törődve, hogy a sikátorba minden lépése visszhangzik és így hamar észre veszik. Én szorosan mögötte mentem.
Mikor kinéztem a válla felett, láttam három kétszer akkora srácot, mint Nath , akik éppen egy lányt ütöttek.
-Nem megmondtuk, hogy soha többet ne lássunk itt, ha kilépsz a bandából? –kérdezte az egyik, és megpofozta a lányt, aki csak nyögött egyet, majd elnevette magát.
-Jimmy akkora egy segg vagy. Én itt lakok, bazdmeg! – ordította a csaj, mire egy másik, aki sokkal magasabb volt az elsőnél gyomron rúgta. A lány össze esett, és láttam, hogy vért köp.
-Fiúk! Miért nem a saját korcsoportotokkal kezdtek ki? –kérdezte Nath, csak pont annyira hangosan, hogy a srácok akik ott álltak, meghallják. Mind a hárman egyszerre fordultak meg otthagyva Sarah-t a földön. Nath ekkor elnevette magát.- Komolyan Sam a három legszerencsétlenebb rácot küldte ide? Ti vagytok a csicskásai? –nevetett még mindig.
Éreztem, hogy felmegy bennem az adrenalin. Tudtam, hogyha így folytatja, előbb vagy utóbb ez a három gorilla neki megy és a földről kellesz felkaparnom őt, amihez semmi kedvem nem volt perpillanat.
-Lám, lám az új gazdag gyerek visszatért a köreinkbe. MI az oka annak, hogy megtisztelsz minket a jelenléteddel? –lépett közelebb hozzánk a középső. Én még jobban bementem Nath háta mögé, hogy ne lásson annyira.
-Szeretném hazavinni a barátomat. –mondta, és ő is  közelebb lépett. Én is követtem a példáját, bár a szívem még gyorsabban kezdett dobogni. A középső elkezdett nevetni majd a másik kettő mellette folytatta a kacagást.
-Az nem fog menni. Tudod,van néhány dolog amit Sam ránk bízott, hogy intézzük el vele kapcsolatban. –mondta és ő is tett egy lépést felénk. Ekkor a pillantása rám ragadt, és éreztem, ahogyan tetőtől talpig végig mér. –Nocsak, hoztad a kurvádat is? –mosolyodott el. Nath ekkor nagyon kicsit felém fordította a fejét és suttogva megszólalt.
-Most! –mondta, majd egyenesen neki ment a vele szemben álló srácnak, mire a bal szélső Nathnek rontott.
Amilyen gyorsan csak tudtam, Sarah felé szaladtam. A másik srác épp előttem állt meg. Nem tudtam mit tegyek, ezért tökön rúgtam, és kikerültem. Sarah a földön feküdt, és nagyon gyengének látszott, valamint az arca felvolt dagadva.
-Itt vagyok! Kiviszlek, csak kapaszkodj belém. –mondtam és vártam, hogy a karját ide adja. Rám pillantott, és mintha, egy mosolyt láttam volna a szája szélén. Átvetette a karját a vállamon, és én pedig felemeltem. Mintha pehely könnyű lett volna, de biztos csak az adrenalin tette ezt. Szaladva haladtunk el a verekedő srácok mellett. Nath olyan profi mozdulatokkal verte a srácokat, hogy nem akartam hinni a szememnek, és az arcán egyáltalán nem láttam volna annak a jelét, hogy megbánja, sőt mintha egy kicsit élvezte volna, ami megrémített.
Gyorsan a kocsihoz vittem Sarah-t, és leültettem a hátsó üléshez. Hátra mentem és örültem, hogy volt nálam mindig egy első segély doboz. Magamhoz kaptam és oda mentem Sarah-hoz, aki nagyon kimerültnek látszott.
-Már azt hittem sosem fog jönni. – mondta, minden egyes erejét felhasználva, majd hátra dőlt az ülésen. Elővettem az első ülésről egy fél literes vizet, és felé nyújtottam, amit ő elfogadott,és nagyokat kortyolgatva kiitta azt. Elővettem egy ragtapaszt és fertőtlenítőt. Az arcán láttam néhány vérző sebet, de ebből csak 1-tűnt mélyebbnek. A többit kitisztítottam, majd a mélyre még raktam egy ragtapaszt is. A dudorokat az arcán, pedig jégakkuval próbáltam enyhíteni.
Már a harmadik dudort, sikerült lejjebb vinnem, mikor megláttam a sikátorból kilépni Nahtet. A haja az izzadságtól a homlokra tapadt, a szeme mostmár sokkal tisztábbnak és világosabbnak tűnt, az arca kipirult, és lihegett, a ruhája az izmos felsőtestéhez feszült. Mikor megláttam a kezét, elállt a lélegzetem. Nem akartam hinni annak amit láttam. A keze csupa vér volt, és a bütykein már néhol látni lehetett a csontott, minden lépésnél egy-egy vércsepp csöppent a járdára.
Oda ment Sarah mellé, és gondoltam jól jönne nekik most egy kis idő amíg beszélgethetnek kettesbe, így a kocsi elejéhez mentem, és próbáltam elfelejteni, azt amit a mai nap láttam , és ahogy Nath most kinézett. Nem akartam figyelni arra, hogy miről beszéltek, de túlságosa is kíváncsi voltam, hogy milyen is volt Nath , mielőtt megismertem, így kicsit kihallgattam őket.
-Nath, nem akarlak felidegesíteni, de szerintem Sam téged akar elkapni, csak nem tudja hol keressen. Mind a ketten tudjuk hogyan váltatok el. Nem volt szép, és Sam nem szereti a befejezetlen ügyeket. – mondta Sarah, nagyon halkan, így én is csak alig hallottam.
Nath egy hatalmasat sóhajtott, majd fel állt és járkálni kezdett. Nem halottam beszédfoszlányokat, csak Nath cipőjének a hangját, amit visszavert a járda. Nem tudtam semmire gondolni, csak arra, hogy hogyan válhatott el Nath attól a Samtől. Arra lettem figyelmes, hogy a lépések hangja, abba maradt, majd Nath kicsit hangosabban Sarahoz beszélt.
-Biztos, hogy biztonságos most hazamenned? Bruce vagy Nina otthon van? –kérdezte egy kis aggodalommal a hangjában.
-Nyaralni mentek, én vagyok egyedül otthon. Nath , én nem akarok hazamenni. –mondta,majd egy kis csönd következett megint.
-Lakhatnál nálunk. – mondtam ki hangosan hirtelen, azt ami az eszembe jutott. Hátra fordultam, és mind a ketten meglepetten néztek rám. – Anyáék úgyis elutaztak, és abban is biztos vagyok, hogy ez a Sam sose gondolná, hogy egy olyan környéken legyél, mint ahol én lakok. Már bocsi. – mondtam és közelebb mentem hozzájuk.
-Nem lenne gond? –nézett rám, majd Nathre. Nath már nyitotta a száját , de én hamarabb szólaltam meg.
-Dehogy. Nem szeretném, hogy még jobban bajod esne, és nálam biztonságban vagy. Igaz? –néztem Nathra, kicsit félve.
Nath rám nézett, majd közelebb jött hozzám, megfogta a kezem és kicsit odébb vitt. Amikor hozzám ért, kicsit megijedtem, hogy szorosan fog megfogni, de olyan gyengéden ért hozzám, mintha porcelánból lennék. Éreztem, hogy az arcomat nézte, de nem mertem a szemébe nézni.
-Nem hinném, hogy jó ötlet, hogy Sarah hozzátok menjen. Sam megtudhatja, hogy hol laksz, és hogy közöd van hozzám. Majd én elviszem magamhoz Saraht. –mondta, kicsit parancsolóan, amitől a szívem gyorsabban kezdett verni.
-Szerintem Sam azóta tudja, hogy létezek, mióta először beszélgettünk. –mondtam a földnek kicsit félénken.Nath megfogta az arcomat én pedig éreztem a vér fémes szagát, és elfordítottam a fejem. Tudtam , hogy megsértettem őt, mert megígértem, hogy nem fog megváltozni a véleményem, de akkor sem tudtam titkolni azt, hogy nekem egyáltalán nem tetszik az amit az előbb csinált.
Nath fogta és hátrébb lépett egyet, ami szíven ütött. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon is vonzódom hozzá, és bármit megtennék érte, de amit ma láttam kicsit megijesztett és ezt nem tudtam titkolni előtte. Hiába ismerjük egymást alig néhány hete, mégis szinte mindent tudunk a másikról.
Ezért tudtam azt is, hogy Nathet most nagyon megbántottam azzal, hogy nem fogadtam el amit ma láttam. Felemeltem a fejem és óvatosan az arcára néztem. Láttam azt, hogy mennyi érzelem fut át rajta majd, hogy beletörődik.
-Jólvan. Vidd haza, én majd sétálok. –nézte a cipője orrát. –Majd hívj, ha szükséged van rám. – fordult meg, és elindult az utca vége felé. Én csak álltam és néztem ahogy elsétált. Szívem szerint utána akartam futni, de nem volt merszem. Át akartam gondolni mindent, mielőtt újra beszélek vele, és ehhez a legjobb megoldás, ha most nem beszélek vele egy darabig.
Beszálltam a kocsiba, de mielőtt elindultam volna, vettem egy mély levegőt, mert éreztem, hogy a sírás határán vagyok és nem akartam Sarah előtt elsírni magam. Miután lenyugodtam elindítottam a motort és haza hajtottam.
Egész úton csak Nath járt az eszembe és az együtt töltött idő. Az, hogy mennyire figyelmes volt és hogy mennyiszer nevettünk, valamint azokat az érzéseket, amiket csakis akkor éreztem mikor vele voltam. Azt hihetetlenül aranyos mosolyát és a csillogó szemeit amikor rám nézett. De aztán eszembe jutott az a kifejezés amit ma láttam az arcán. Olyan kegyetlen volt, és semmi megbánás nem látszott rajta. Megráztam a fejem, hogy kiverjem a képet a gondolataimból.
Leálltam a kocsi feljárónál, és Sarahhoz siettem, hogy kisegítsem, de ő inkább a saját lábán akart bemenni. Én azért szorosan mentem mellette, hogyha úgy lenne mellette legyek. Kinyitottam az ajtót, és elmondtam Sarahnek, hogy mit hol talál meg a házban. Ő egyből a nappaliba ment, és ledőlt a kanapéra. Én bekapcsoltam a  tv-t és leültem mellé. Hiába néztem a képernyőt, az agyam mégsem a műsoron járt. Mindenféle gondolat váltotta egymást a fejemben. Próbáltam a műsorra fúkuszálni, de sehogyan sem akart összejönni.
-Minden rendben van? – zökkentett ki Sarah hangja. Megráztam a fejem és a kezembe temettem az arcomat. Hallottam , hogy felül de nem ért hozzám. Gondoltam nem tudta mit csináljon.
-Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy Nath ilyenekre képes volt. Hogy lehetett ennyire kegyetlen ? emeltem fel a fejem, és éreztem azt a bizonyos gombócot a torkomban. Sarah most végre közelebb jött és szorosan megölelt.
-Tudom, hogy most mit gondolsz. Én mikor először találkoztam Nathtel rettentően féltem tőle.  Minden egyes alkalommal, mikor találkoztunk messziről elkerültem, mert valljuk be , nem éppen jó kisfiúsan néz ki. A lényeg, hogy egyik nap mikor szarban voltam láttam, hogy félholtra vert egy srácot, mert kikezdett velem. Sőt , a barátságunk során nagyon keveset beszéltünk, de mindig számíthattam rá. Sokkal rosszabb volt, mint a mai nap.
-Ha megszeretnél nyugtatni , akkor nem éppen jó úton haladsz. –mondtam kis mosollyal az arcomon. Sarah is elmosolyodott .
-De jó úton haladok. A lényeg, hogy év elejéig rettentően durva volt, hiába léptünk le Samtől. Az egyik legjobb barátom már évek óta, és eddig mindig durva volt mindenkivel és mosolyogni se láttam gyakran. De aztán a suli első napja után mosolyogva jött hozzám. –mondta és rám nézett. Nem értettem. – Elmesélte, hogy mekkora szar lesz az utolsó év és azt, hogy mennyire lúzer mindenki. A szokásos. Aztán említett egy lányt. Hogy mennyire megfogta, és hogy életében nem volt még ilyen érzése. Aznap eljöttem és megnéztem, hogy ki az a lány.Azóta mindennap mikor, hozzánk jött fel tanult és csak rólad beszélt. Láttam azt hogyan változtattad meg napról napra. Láttam, hogy egyre többet mosolyog és vidám dolgokról beszél. Még a mostoha fatárjával is elviselhetően viselkedett. Ekkor döbbentem rá, hogy Te vagy a legjobb dolog ami Nath életében történhetett.
Igaza lehetett. Nathnek valószínűleg én voltam a legjobb dolog az életében és úgy is kezelt engem. Én voltam az aki kihozta őt a mélyből. Megtöröltem az arcomat és Sarahra pillantottam.
-Ugye ezt nem csak azért mondod, hogy megnyugtass? – kérdeztem tőle, mire elnevette magát.
-Nem. Ezt azért mondom ,mert így van és nem akarom, hogy te vagy Nath rosszba legyetek, mert én szarba keveredtem. Titeket egymásnak teremtettek. Olyanok vagytok, mint a Yin és a Yang. Ő a rossz te pedig a jó.Tökéletes összhangban vagytok , mikor együtt vagytok, de ha külön akkor mintha elveszettek lennétek. Legalábbis Nath.-mondta és megtörölte az arcomat. –Na de menj zuhanyozz le, nem nézel ki valami jól. –mondta én pedig elnevettem magam.
-És ezt egy olyan valaki mondja nekem , akinek 3 dudor is van az arcán. –mosolyogtam, és ő is nevetett.
Felálltam, de mielőtt bementem volna a fürdőbe megfordultam és megköszöntem neki, hogy segített megnyugtatni, majd bementem a fürdőbe és hideg vízben lezuhanyoztam, hogy lehűtsem magam egy kicsit.
Amikor kijöttem a zuhanyból, még leültem egy kicsit a Wc szélére, mert nem akartam kimenni Sarahhoz. Azon kattogott az agyam, amit mondott, hogy mennyire összeillünk Nathtel. Próbáltam valami ellen mondást keresni, de nem találtam semmit. Igaza volt. Nath nélkül, mintha már nem is lennék önmagam. Hiába van egy ilyen durva oldala, igazából tudom, hogy engem sosem tudna bántani. Visszagondoltam, hogy milyen arcot vágott, mikor haza indult és görcsbe rándult a gyomrom. Bocsánatot kell kérnem tőle. Felhúztam egy ujjatlan pólót, egy pulóvert és egy rövidnadrágot, majd kirohantam az ajtón.
-Sarah elmegyek, megkeresem Nathtet és megmondom neki hogy…. –jöttem ki a fürdőböl, és amikor a nappali felé fordultam ott ült ő. Olyan elveszettnek tűnt, és kicsinek, hogy megesett rajta a szívem. Felemelte a fejét, és amikor meglátott felállt .
-Én engedtem be. –mosolygott Sarah a kanapéról.
-Mit akarsz nekem megmondani? –kérdezte Nath és közelebb lépett hozzám. Én nyeltem egy nagyot és a lábam a földbe gyökerezett.
-Csak azt , hogy sajnálom. Tudom, nem így kellett volna reagálnom, csak nagyon megijedtem. –mondtam és olyan közel mentem hozzá, amennyire csak tudtam, és belenéztem a  szemébe. – Sajnálom. Ígérem legközelebb nem így fogok reagálni. Nem akarlak elveszíteni. Még a gondolat is szörnyűen hangzik. –mondtam és megöleltem. Éreztem, hogy először megfeszül, majd a kezét lassan a hátamra rakja, és szorosan maghoz húz. Ki engedtem a bent tartott levegőt, és elmosolyodtam, miközben az egyik kezemmel a hajába túrtam.
-Sajnálom, hogy ezt kellett látnod. –mondta, miközben elhúzódtam tőle, és megcsókolt. Mind a ketten fellélegeztünk aközben a csók közben, és mosolyogva váltunk el. –Eljönnél velem egy randira? Persze smmi baj, ha nem vagy ha még szeretnél várni...–Elnevettem magam és megcsókoltam. Miután elváltunk Sarah szólalt meg.
-Nath, szerintem ez egy igen volt. –mosolygott és csatornát váltott.

8/10/2014

6. fejezet




Nem mertem az ablakhoz menni. Ott álltam a szobámba rettegve, és a telefonomat próbáltam megkeresni, olyan halkan amilyen halkan csak lehet. A szobám pont az utcára néz, és az emeleten van, szóval csak az lehet egyetlen értelmes magyarázat, hogy akárki is dobta be az ablakom, az engem akar.
Épp mikor már szaladtam volna a szüleimhez, egy ismerős hangot hallottam meg, ahogy nagyon halkan káromkodik. A szekrényemhez mentem, és kerestem egy pulóvert, amit a pizsamámra húzhattam, majd a betört ablakhoz léptem, óvatosan kikerülve, a földre hullott üvegszilánkokat.  Lenéztem az utcára, és ott állt ő. A kezét a hajába túrta, amin egy kapucni volt, így alig láttam az arcát, csak az utcai fények világították meg.
-Nath? –kérdeztem suttogva. Egyből felfigyelt a nevére, és felém kapta a fejét.
-Faith! Úristen, bocsánat. Nem akartam ekkorát dobni esküszöm! – kezdett mentegetőzni.
Annyira megörültem, hogy most itt van, hogy nem tudtam parancsolni az érzéseimnek, elnevettem magam. Kinéztem rá és láttam, hogy értelmetlenül áll a dolgok előtt.
-Mit keresel itt? –kérdeztem mosolyogva, nem törődve azzal, hogy az előbb törte be az ablakomat, aminek a maradványai között lépkedek, és hogy ezért biztosan kifogok kapni.
-Csak tudni akartam, hogy minden rendben van-e. –mondta zavartan.
-Hajnali 3 kor? –kérdeztem nevetve.
- Csak látni akartalak és nem bírtam már várni.–mondta.
Egy szó nélkül elmentem az ablakomtól, és a szekrényemhez rohantam. Magamra dobáltam néhány ruhadarabot, megragadtam a kulcsaimat és a telefonom. Leszaladtam a konyhába és írtam egy cetlit anyuéknak, hogy hamarabb mentem suliba, és jó utat nekik, majd kirohantam a házból. Amint a levegőn voltam, kulcsra zártam az ajtót, és Nathhez szaladtam. Amikor oda értem mellé szorosan magamhoz öleltem, amit hála égnek viszonzott.
- Annyira sajnálom azt a sok butaságot, amit a fejedhez vágtam. –mondtam a mellkasának beszélve.
- Tudom, hogy nem gondoltad őket komolyan. Ismerem milyen mikor ideges az ember. Csak aggódtam miattad. Nem akartam, hogy butaságot csinálj. –mondta, miközben a hajamat simogatta.
-Sosem csinálnék butaságot. Kivéve, hogy beteget jelentettem a hétre. –mondtam és még jobban hozzá dörgölőztem.
-Akkor mi a heti tervünk? –kérdezte Nath miközben elhúzódtunk és összekulcsoltuk a kezünket. Én csak nevettem.
-NEKÜNK semmi. Neked iskola, nekem pedig pihenés és felkészülés arra, hogy mi fog várni a suliba. –mondtam félénken. Éreztem, hogy Nath erős keze megszorította az enyémet.
- Akkor nekem kellesz jegyzetelnem kémián, igaz? –kérdezte elterelve a témát, hogy mosolyra derítsen, ami összejött neki.
-Úgyis olyan jó lettél belőle. –nevettem el magam. –Na de tényleg. Hogy hogy tanultál rá?- néztem rá érdeklődve és láttam, hogy az arca felveszi egy paradicsom színét.
-Csak le akartalak nyűgözni. – nevetett fel olyan édesen, hogy lábújjhegyre álltam és adtam egy csókot a szájára.
-Összejött. –mosolyogtam rá. Majd izgatottam megszólaltam. –Na és hova megyünk most? Sose szöktem még ki otthonról. – mondtam. Hiába volt ilyen késő, még egy hegyet is megmásztam volna olyan fittnek éreztem magam.
-Mit szólnál egy hot doghoz? – nézett rám nevetve Nath.
-Ezt vegyem randinak? – húztam fel a szemöldökömet. Nem tudtam mit érzek ezzel kapcsolatban. Szerettem volna Nathtel lenni, és akármennyire is rühelltem most Bradet, akkor is csak néhány órája szakítottunk. Nem akartam egy új kapcsolatba belelépni, hiába éreztem azt, amit. Féltem, hogy talán összetörné a szívem.
Nath látta rajtam, hogy kicsit pánikba estem, ezért megrázta a fejét, és a másik kezünket is összekulcsolta.
-Csak egy Hot dog. Ha már felkeltettelek az éjszaka közepén, ennyivel tartozom. Meg egy ablakkal. –nevetett fel. Sokkal megkönnyebbültem éreztem magam, mikor elindultunk, azzal a tudattal, hogy Nath megért és tudja, hogy még várnia kell ezzel egy kicsit.
Húsz perc múlva a külvárosban ültünk egy parkban, egy-egy hot doggal a kezünkben. Mind a ketten csak bámultuk az eget, ami aznap este, nagyon tiszta volt, így minden egyes csillagot láthattunk az égen.
-Mióta van meg ez a nyaklánc? –kérdezte, a tekintetét a nyakamra szegezve ahol az egyik legféltettebb kincsem volt. Automatikusan oda kaptam a kezem és megszorongattam. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy a nyakamban hagytam.
-Semmiség. –mondtam idegesen és próbáltam eldugni a nyakláncot. Nath megfogta a kezem és a benne lévő medált tanulmányozta.
-Nagyon szép. Biztosan van valami története, különben nem védenéd úgy, mint oroszlán a kölykét.
-Nem is vagyok ilyen! – mondtam felháborodva.
-Nem is érdekel igazából. – színlelt nemtörődömséget, miközben egy hatalmasat harapott a hot dogba. Tudtam, hogy kíváncsi rá, és elakartam neki mondani, mert igazán megbíztam benne, de féltem, hogy kinevetne. Végül erőt vettem magamon és elmeséltem neki.
-Öt éves koromban rengeteg veszekedtek a szüleim és akkoriban mindig elmentem otthonról sétálni, biciklizni meg ilyenek. Egyik nap, mikor nagyon messzire fajultak a dolgok, elhatároztam, hogy elszökök. –mondtam és láttam a mosolyt Nath arcán. – Egy kis táskába bepakoltam egy Coca Colát, egy doboz édességet, és egy dollárt, majd miközben anyáék elvoltak foglalva, kimentem az ajtón és elindultam a városba. Annyira büszke voltam magamra, hogy sikerült kiosonnom, hogy megettem az összes sütit és megittam a Colát. - láttam Nath arcán, hogy visszafolytja a nevetést, és én is elmosolyodtam. – Elmentem a bolha piacra, bár akkor még nem tudtam, hogy mi az, csak betévedtem, és rengeteg dolgot láttam. Annyira tetszett a hangulat, az emberek, és a tárgyak, amiket árultak. Megakadt a szemem ezen. Annyira megtetszett, hogy mondtam a hölgynek, hogy adok neki 1 dollárt, ha nekem adja a nyakláncot. Emlékeztem mennyire, mosolygott a néni mikor meglátott. – kacagtam fel az emlék miatt. – Elvette a dollárt és felrakta a nyakamba. Azt mondta, hogy ennek a nyakláncnak különleges ereje van, és ha rajtam van, csakis jó dolgok történhetnek velem. Ezután kimentem és folytattam az utamat üres táskával. Sajnos néhány óra múlva nagyon megéheztem, így hazakellett mennem. A szüleim észre se vették, hogy elmentem.
Fejeztem be kicsit szomorúan a mondani valóm. Nath egész végig engem nézett, és éreztem, hogy megakar csókolni, ezért gyorsan haraptam még egy hatalmasat a hot dogba, ezzel terelve el a gondolatait a nyakláncomról.
-Ez valami isteni. –mondtam teli szájjal, nevetve. Nath csak mosolygott, amíg lenyeltem a falatot. Miután mind a ketten megettük a hot dogot és csak ültünk egymás mellett csendben.Figyeltük, ahogyan felkel a nap.
-Sajnálom Bradet. –mondta Nath, megtörve a csendet, de nem nézett rám. Felé kaptam a fejem. Nem gondoltam, hogy ezt azért mondja, hogy nekem legyen rossz. Tényleg sajnálta, ami kicsit megdöbbentett.
-Én nem. Igazából örülök neki, hogy vége. Csak sosem gondoltam, hogy ennyire rosszul fog végződni. Azt hittem, majd azért fogunk szétmenni, mert a szüleinknek más terve lett. De már egyikünk sem szerette a másikat. – mondtam őszintén. Nath felém fordult, és én is ránéztem. A pillantása az ajkamra téved és elmosolyodott.
-Van valami a szád szélén. –mosolygott, én pedig gyorsan megtöröltem az ajkam bal oldalát. Nath nevetett és közelebb jött. –Na, várj majd én. – mondta, megfogta az arcom és megcsókolt.
Mivel még csak halvány világosság volt a parkban, egyikünket sem zavarta, hogy netalán valaki megláthat minket. A csókja meleg, gyöngéd és izgató volt. A kezemmel a hajába túrtam, ő pedig a derekamra rakta, az egyik kezét, majd óvatosan lefektetett a fűre. A nedves fűszálak csikizték a nyakamat, így belemosolyogtam a csókunkba, amire az volt Nath reakciója, hogy elhajolt tőlem. Hirtelen hidegnek tűnt minden, most hogy már nem volt az ajka az enyémre tapadva. Mind a ketten egymás arcát fürkésztük. Elmosolyodtam, és visszahúztam. Nath mellkasát az enyémnek nyomta, amire a reakcióm az volt, hogy az egyik lábamat a derekára kulcsoltam. Hirtelen elhúzódott tőlem.
-Ha ezt folytatod, nem fogok tudni ellen állni neked. –mondta, de nem törődtem vele, visszahúztam magamhoz, és még hevesebben kezdtem csókolni. Nath megfogta a lábam, és finoman, simogatni kezdte. Két csók között egy erőtlen nyögés hagyta el a számat. Nath fogta magát, és lemászott rólam.
Mind a ketten feküdtünk a fűben, immáron teljes világosságban és ziháltunk. Nem tudom mennyit töltöttünk egymásra borulva, de ami perceknek tűnt, valószínűleg volt egy óra is. Nath teljesen elvette az eszem, és ez nagyon is tetszett. Éreztem, hogy akar engem, amit Bradnél soha sem. Gyorsan megráztam a fejem, mert nem akartam többször Bradet és Nathet összehasonlítani, mert semmi értelme nem volt, hiszen teljesen különbözőek voltak.
-Mennyi az idő? –kérdeztem, mire ő elővette a telefonját, majd gyorsan felpattant.
-Mindjárt 8. – mondta, és engem is felsegítetett. – Elkísérsz a suliba? –nézett rám, reményteljesen.
-Egy darabig, de nem megyek a suli közelébe. Még nem. –mondtam, amire ő csak bólintott, majd kézen fogva, elindultunk a gimihez.
Tudtam, hogy nem fogok bemenni az iskolába, mégis hirtelen pánik tört rám. Mivan, ha már most itt van valaki és figyel? Mivan, ha Brad látott engem és Nathet? Vajon képes lenne még jobban meglázni úgyis, ha nem vagyok ott? Hirtelen megtorpantam, és elengedtem Nathet. Ő ijedten felém pillantott, majd megsimogatta az arcomat.
-Minden rendben? –kérdezte egy gyengéd mosoly kíséretében. Én bólintottam, és adtam egy puszit az arcára.
-Ígérd meg, hogy iskola után rögtön feljössz hozzám. – néztem a szemébe, és egy lágy csókot leheltem az ajkaira. Ő csak vett egy mély levegőt, és a homlokát az enyémnek nyomta.
-Muszáj addig várni? Nem mehetnék most? –kérdezte, mire én belebokszoltam egyet.
-Na menj, mielőtt meggondolom magam. – kacagtam, majd Nath még adott egy utolsó csókot, és sietve az iskolába ment.
Otthon egész nap csak a kanapén feküdtem és kapcsolgattam a csatornákat. Semmi értelmes műsor nem volt adásba, szóval megfogtam a laptopom és a kedvenc zenéimet raktam be. Az első pár számot még ülve énekeltem, de a többit már ugrándozva és üvöltve nyomtam a lakásba. Örültem, hogy kicsit kiélvezhetem azt, hogy egyedül vagyok, és nem kell semmi mással törődnöm csak azzal, hogy jól érezzem magam.
Néhány órás ugrándozás után, eléggé leizzadtam, így gyorsan berohantam a zuhanyzóba és megmosakodtam, valamint hajat mostam. Mivel nem hoztam magammal a fürdőbe csak azt a ruhát, amibe beleizzadtam, ezért magamra csavartam egy törölközőt, és dúdolva kiléptem a helységből, hogy felvegyek valami másik ruhát.
Amikor a nappaliba értem, egy aprót sikoltottam. Nath ült a kanapén, lábát az üveg asztalra vetette, a táskát pedig az előszobában, a cipőjével együtt ledobta. A sikolyomra, hátra kapta a fejét, és láttam az elképedést az arcán. Tetőtől a talpamig végig mért, én pedig szégyenlősen, az arcom elé kaptam a kezem. Hallottam amint feláll az ágyról és felém lép.
-Mikor azt mondtad, hogy jöjjek fel, nem arra gondoltam, hogy ezt akarod csinálni. –nevette el magát, miközben lehámozta a kezem az arcomról. Éreztem, hogy elvörösödök, hiszen tudtam, hogy semmi nincs a törölköző alatt. Nath felemelte az egyik ujjával az állam, és óvatosan megcsókolt. Nem volt benne semmi sürgetés, csak egy apró csók volt, ami biztosított róla, hogy nem fog semmit csinálni. Miután elváltak az ajkaink gyorsan felrohantam az emeltre és magamra kaptam egy rövidnadrágot, valamit egy fekete pántos pólót, majd vissza lerohantam, és befészkeltem magam, Nath mellé a kanapéra.
Egy darabig ott kucorogtunk, de olyan 10 perc múlva rám tört az a vágy, hogy éreznem kell az ajakit. Kimásztam az öleléséből, és beleültem az ölébe. Kezeim közé vettem az arcát, és durván hozzáfogtam az ajkai bekebelezésének. Nath a kezét a hátamon kezde fel-le járkáltatni, majd egy idő után, fogta és ráfektetett a kanapéra. Egyik kezével az arcomat, másikkal a fenekemet markolászta. Mind a ketten faltuk a másikat, és nem tudtunk betelni egymással. Egy idő után az ajkam a nyakára tévedt, majd egy ponton az álla alatt, amikor megcsókoltam egy hatalmas nyögés hagyta el a száját. Elmosolyodtam, és még egyszer megcsókoltam ott. Nath maga felé fordított, és azokban a gyönyörű kék szemeiben láttam a vágyakozást. Megfogtam a pólója szélét, és gyorsan lehúztam róla. Az ajkai megint megtalálták az enyémeket. A pólóm után nyúlt, mikor meghallottunk a telefonját csörögni. Elhúzódott tőlem, és láttam az arcán, hogy nem nagyon örül annak, hogy félbe szakítottak minket. Idegesen szólt bele a telefonba, de nem sokkal azután az arca megváltozott. Aggódó lett, és feszült. Letette a telefont, és a pólója után nyúlt.
- Hová mész? –kérdeztem döbbenten a kanapéról felülve. Még mindig ziháltam és ő is bár nem tudom, hogy az előző pillanatok miatt, vagy amiatt amit a telefonban hallott.
- Az egyik barátom bajban van. Segítenem kell. –mondta, és már vette is a cipőjét. Én is talpra ugrottam és kerestem egy tornacipőt, amit magamra húzhatok.
-Te nem jössz. Nem akarom, hogy bajod essen. Ezek a srácok durvák. Még a rossz időszakomból ismerem őket. Valószínűleg verekedés is lesz. És remélem, hogy csak ennyi, és ha ott leszel…. –mondta, de nem fejezte be helyette oda jött és megcsókolt. Egészen magabiztosan álltam előtte, készen arra, hogy vele tartsak, amit ő is észre vett. Hosszasan kifújta a levegőt majd beletúrt a hajába, és rám nézett. – Ha velem jössz, azt az oldalamat is látni fogod, ami lehet, hogy nem fog tetszeni. – mondta őszintén, de én megfogtam a kocsim kulcsát, és a kezébe nyomta.
-Te vezetsz. – mondtam, parancsolóan nem törődve azzal, amit mondott. Kicsit megijedtem igaz, de ha szeretnék valaha is együtt lenni Nathtel akkor meg kell ismernem, minden oldalát. Még a rosszat is. Összekulcsolta az ujjainkat és sietve kiszaladtunk az ajtón a kocsimhoz.

8/01/2014

5. fejezet




Amikor hétfőn beléptem az iskola kapuján, hirtelen rengeteg érzés öntött el. Minden ami a hétvégén történt, hogy mit érzek Brad iránt, Nath milyen édes volt velem, és hogy a szüleim mit fognak tenni, ha megtudják. Tegnap egész nap mosolyogva rohangáltam otthon, mert az este amit Nath-tel a parkban töltöttünk, egyszerűen csodálatos volt. Sajnos, a csók után alig maradt időnk, és gyorsan vissza szaladtunk, mintha mi sem történt volna.
Vasárnap a szobámban ültem és gondolkodtam. Kikapcsoltam a telefonom is, mert Brad, Nath és Jess is egyfolytában sms-ezett nekem. Braddel nem akartam beszélni, mert mostanában, semmi kedvem vele lenni, vagy egyáltalán rá nézni. Nathet azért hanyagoltam, mert nem tudtam eldönteni mit is érzek iránta, becsapni viszont nem akartam, Jess pedig kikérdezte volna az estét, és rá jön, mikor hazudok. Szóval egész nap a leckét néztem át, és a neten szórakoztattam magamat.
Ma viszont már nem tudom elkerülni egyiküket sem. A második órám Kémia, ahol Nath mellett ülök és tudom, hogy észre fogja venni rajtam, hogy valami nem stimmel. Ő az egyik legédesebb, legkedvesebb, leghelyesebb srác, akit ismerek. Nagyon aranyosan bánik velem meg minden, de tudom, ha anyuék megtudják, a múltját örökre eltiltanak tőle. Viszont amit érzek iránta, az leírhatatlan. Akárhányszor meglátom, mosolygok és a többi emberrel nem is törődök.
A szekrényemből pakoltam ki, mikor hirtelen becsukta valaki mellettem az ajtaját. Egy halk sikkantás hagyta el a torkom, mire mindenki döbbenten állt meg a folyosón. A sok stressz miatt kicsit ijedős hangulatomba voltam.
-Brad! Direkt kellett ezt csinálnod? A szívbajt hoztad rám. –mondtam neki dühösen, és vissza kinyitottam a szekrényem, hogy ki vegyem a dolgaim az első órára.
-Bocsi béb! Minden rendben? Tegnap egész nap írtam neked, de te nem válaszoltál. Már azt hittem valami baj van. –mondta, de semmi érzelmet nem éreztem a hangján.
-Igen minden rendben. Nem kell értem ENNYIRE aggódnod. –mondtam szarkasztikusan, majd becsaptam az ajtóm, és elmentem onnan.
- Faith! –jött utánam és a derekamnál elkapott, megfordított, és magához húzott.
Volt valami abban, ahogy kimondta a nevem. Nem tudom leírni, de nem tudtam tovább menni. Belenéztem a szemébe, és csak azt mondogattam magamba, hogy nem szabad megcsókolnom. Különben még jobban összefogom zavarni magam.
-Csak annyit akartam, hogy ugye lesz majd a bál, és tudom, hogy már csak kb. 2 és fél hét van hátra, de lenne kedved velem jönni? –kérdezte, annyira édes hangon, hogy most nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy Nath-nek már megígértem, hogy vele megyek.
-Az igazság az, hogy már másnak igent mondtam. - néztem a szemeibe. Láttam, ahogy a lágy tekintete megkeményült. Elengedte a derekamat és egy lépést hátrált. Féltem, hogy jelenetet fog rendezni, mert semmi kedvem nem volt hozzá, hogy az egész iskola előtt üvöltsünk egymással.
Feldobta a vállára a táskáját, és elment a másik irányba a folyosón. Kifújta az eddig bent tartott levegőmet, és elindultam a matek órámra. Egész csendesen telt az óra, és még a ködös megjegyzéseit is értettem Mr.Ross-nak , ezért boldogan léptem ki a teremből, amíg rá nem döbbentem, hogy kémia a következő.
-Nyugalom Faith! Menni fog. Ha eddig kitűnően sikerült vinnem a gimnáziumot akkor az, hogy egy sráccal nem szabad szemkontaktust létesítenem, könnyű lesz. – bíztattam magam halkan miközben a terem felé mentem.
Nem vártam meg a csengőt, bementem a terembe leültem a helyemre elővettem a könyveimet, és átnéztem, amit előző órán vettünk. Lassan elkezdtek befelé szállingózni az emberek, de egyikőjük se Nath volt. Intettem az ismerős arcoknak, és megöleltem Jess-t aki azután rögtön a helyére is ment, majd én is visszaültem a helyemre.
 Becsengetés előtt 1 perccel azonban megérkezett Nath és leült a mellettem lévő székre. Éreztem, hogy a szívem gyorsabban kezd el verni, és hogy nagyon nehéz lesz ezt az órát végig ülnöm anélkül, hogy ránéznék. Épp bejött Mr. Alender, mikor megéreztem Nath illatát. Becsuktam a szemem és egy hatalmasat szippantottam a levegőbe. Minél tovább akartam érezni az illatát, mielőtt tovább fújja a szél. Arra lettem figyelmes, hogy mindenki csöndbe marad. Már éreztem, hogy elpirulok, hiszen biztos azért maradtak csöndbe, mert észre vették mit csinálok. Ám mikor kinyitottam a szemem csalódnom kellett. Mindenki egy emberként bámult Nathre, akinek az egyik keze a magasban volt. Miután helyesen megválaszolta a kérdés Mr. Alender megtapsolta.
-Nahát Mr.Hust. Látom felkészült az órámra. –mosolyodott el a tanár és nekidőlt az asztalának. – Akkor gondolom nem bánja, ha feleltetem igaz?
Nath elmosolyodott és olyan lazán sétált oda a tanár úrhoz, hogy abba beleremegett a lábam. Minden egyes mozdulatával kínzott. Beleharaptam az ajkamba és a papírom kezdtem bámulni, és arra tereltem a gondolataim, hogy figyeljem a válaszait.
Miután vége volt a feleletnek mindenki döbbenten nézett Nathre. Még én is meglepődtem, mert minden kérdésre helyesen válaszolt, még azokra is, amikre én nem tudtam volna hirtelen rávágni a megfelelő megoldást. Éreztem, hogy engem néz, és azt várja, hogy elmosolyodjak, de egyszerűen nem mertem felemelni a fejemet. Miután Mr. Alender megdicsérte őt, visszahuppant mellém és közelebb húzta hozzám a székét. Éreztem, a leheletét a fülemnél, és hogy az egész testemben kiráz a hideg, és hirtelen nagyon felmelegedett a levegő. Köhintettem egyet és folytattam az írást, miközben próbáltam kizárni Nathet az agyamból.
Amikor megszólalt a csengő, én voltam az első, aki elhagyta a termet, majd beszaladtam a következő órámra, hogy még véletlenül se tudjon utolérni engem. A napom többi része csendesen telt. Se Nathtet, se Bradet nem láttam. Mikor eljött az ebédidő, mindenki kiment az udvarra, leült a fűre és elővette a kajáját. Az udvart két részre lehet osztani. Van a füves rész ahol az átlagos diákok ülnek, és van egy pad az udvar közepén ahol a pom pom lányok és a focisták ülnek, valamit én szoktam, mivel Brad barátnője vagyok.
Az udvar felénél jártam, mikor Brad rám nézett, majd egy mosolyt eresztett meg felém. Kicsit megnyugodtam, hogy nem haragszik rám. Intett, hogy menjek oda. Az egész udvar minket figyelt. Próbáltam úgy viselkedni, mint aki hihetetlenül boldog, hogy az ő iszonyat helyes pasijával ebédelhet, aki még a focicsapat kapitánya is. Amikor már csak néhány lépésre voltam, Brad hirtelen oda fordult Jess-hez és megcsókolta.
Éreztem, hogy az egész udvar ledöbben, és rengetegen elővették a telefonjukat, hogy gyorsan csináljanak egy képet. Én ledöbbenve álltam az udvar kellős közepén, és éreztem, hogy a lábam nem akar elmozdulni. A fejemben egy kis hang azt ordította, hogy fussak el, ám a testem nem volt hajlandó ezt a parancsot véghez vinni. Most szívem szerint jobban örültem volna, ha inkább csap egy hisztit, mivel ezzel nem minket égetett be, hanem csak engem.
Éreztem, hogy a szemem megtelik könnyel, és hallottam az emberek sutyorgását körülöttem, és mikor szétnéztem , mindenki engem fényképezett, vagy videózott. Brad meg Jess pedig nyugodtan smároltak, miközben az asztalnál ülők éljeneztek nekik. Mikor abba hagyták, Brad rám nézett, majd egy kacsintással mindent kitörölt a fejéből, amit együtt eltöltöttünk. Átkarolta Jess-t aki mosolyogva és teljesen vörös fejjel nevetett az asztalnál. Elárulva és megalázva éreztem magam. A szememből már csorogtak a könnyek, de a lábam még mindig nem akart mozdulni. Éreztem, ahogyan felmegy bennem az ideg, és már nyúltam volna Bradhez, hogy felpofozzam, mikor egy hang a fejemben azt mondta, hogy én nem vagyok olyan, mint ő. Szóval helyette kifújtam a levegőt, felemeltem a fejemet és elmentem az udvarról a parkolóhoz. Még volt hátra 2 órám, de semmi kedvem nem volt már így itt maradni az iskolába.
Amikor már senki nem figyelt zokogásba törtem ki. Néhány óra alatt a tökéletesen felépített életem darabjaira hullott. A jövőm, a szüleim jövője, minden darabokra hullott, már csak egy szép álom volt az a jövő amit Braddel elképzeltem. Megkerültem a kocsim és a hátuljánál összerogytam. Felhúztam a térdem és átöleltem őket.Azt kívántam, hogy bárcsak átlagos diák lennék. Bárcsak olyan lennék, akinek egy szakítás miatt nem foszlik szét a jövője. Azt kívántam bárcsak láthatatlan lennék, mert akkor senkit sem érdekelt volna mi van az életemmel. De ebben a pillanatban úgy látszik, ezt nem engedhettem meg magamnak.
Abban a pillanatban rettenetesen összetörtnek éreztem magam. Mintha aki én lettem volna 18 éven keresztül, hirtelen meghalt volna, és most nem találtam a helyem. Kívül állónak lettem. Ezzel a kis akciójával Brad tönkre tette a gimnáziumban töltött utolsó évemet. Többé nem az leszek akinek tökéletes az élete, hanem az a csaj akit Brad az egész iskola előtt dobott. Még jobban elkezdtem bőgni.
Ekkor lépteket hallottam magam mellőlem.Nagyon féltem, hogy valaki le akar fényképezni, ezért egy pillanatig csendbe maradtam és vártam hogy majd elmegy, de ő csak jött egyre közelebb. Már felkészültem, hogy fotókat fognak csinálni, és kiröhögnek a kisebbek, de csalódnom kellett.
-Úristen Faith! –mondta Nath és azonnal leguggolt velem szembe. - Most hallottam mi történt, épp telefonáltam. Jól vagy? –kérdezte és a kezével hozzá ért a kezemhez, amit én azonnal leráztam.
-Nath hagyjál, kérlek. –mondtam és letöröltem a könnyeket a szememből. Azonban Nath ahelyett, hogy elment volna, felemelt és a lábamra állított, amelyik perpillanat alig bírta el a súlyomat, ezért neki kellett tartania. A kezével megtörölte az arcom és letörölte a könnyeimet. Minél gyengédebben bánt velem annál idegesebb lettem rá.
-Brad egy köcsög barom. Ne foglalkozz vele, minden rendbe fog jönni! . –mondta és az arcomhoz ért, én azonban a kezét ellöktem az arcomtól. –Mi bajod van? - kérdezte kicsit idegesen.
-Ez a te hibád! –ordítottam rá. Nem törődtem azzal mit mondok, csak kiakartame reszteni magamból mindent. – Ha nem ismertelek volna meg téged, akkor most ez nem történt volna meg. Életem egyik legnagyobb hibája volt az, hogy szóba álltam veled.
Mikor abba hagytam az ordibálást, Nath ledöbbenve állt előttem. Nem fogtam fel milyen súlyos dolgokat vágtam a fejéhez, és nem is akartam őket felfogni, csak haza akartam menni. Megkerültem a kocsimat, és beszálltam az ülésre. Nath ledöbbenve odébb állt és csak bámult rám. Olyan arccal bámult, mint aki nem tudja, mit csináljon. Nem tudom komolyan gondoltam-e mindazt, amit a fejéhez vágtam, de azt sem hogy ő komolyan vett-e.
Kitolattam a kocsival és hazavezettem. Otthon a lakásban a szüleim a szobájukban a dolgoztak. Holnap utaznak el, így nem fogják tudni, ha nem megyek suliba. Az első dolog az volt, hogy felhívtam a dokimat és mondtam neki, hogy nem érzem magam jól, és hogy írjon ki egész hétre. Miután beleegyezett, a hűtőhöz mentem és kivettem a világ legfinomabb jégkrémjét, majd leültem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t.
Minél többet ültem egyedül a szobában, annál rosszabbul éreztem magam amiatt amit Nath fejéhez vágtam. Egyetlen szót sem gondoltam belőle komolyan, csak ideges voltam és ő volt az egyetlen ember, akin le tudtam vezetni a dühömet. Írni akartam neki egy sms-t, hogy ne haragudjon, mert egyetlen egy szó sem volt igaz abból, amit hozz vágtam, de akkor valószínűleg a többi sms-t is láttam volna és a posztokat, amiket a mai napról tettek ki az emberek.
Este már az egész napot kiakartam verni a fejemből. Csak feküdtem az ágyba és agyaltam. Próbáltam kiűzni mindent. A zajokat, a fényeket, az embereket, a gondolataim. Tiszta lapot akartam, de tudtam, azt most nem kaphatom meg. Most csak azt tehetem, hogy feldolgozom a dolgokat, és ezt az egy évet így viszem végig. Nem akartam arra gondolni, mit fognak a szüleim szólni, ha a jövő héten haza jönnek, vagy ha iskolába megyek, és hogy Bradet és Jess-t együtt kell majd látnom.
Akárhányszor a szüleim az eszembe jutottak elszégyelltem magam. Ők mindent megtesznek azért, hogy tökéletes életem legyen, én pedig tönkre teszek mindent. Mindent, amit elterveztek, egy perc alatt tönkre tettem. Nem akartam elképzelni, hogy mi lesz, ha visszajönnek és megkérdezik, hogy vagyunk Braddel.
Végül valahogy sikerült elaludnom nyugodtan, ám nem hajnali 3-kor csörömpölésre lettem figyelmes az udvarunkról. Felültem, és megnéztem az órámat. Épp kikeltem az ágyból, mikor egy kő betörte az ablakomat. Egy kisebb sikoly hagyta el a számat és éreztem hogy a rettegés végig járja a testem.

7/13/2014

4.fejezet



Másnap mikor az iskolába mentünk, Nath és én úgy viselkedtünk, mintha az előző nem meg sem történt volna. Mivel Jessicát nem láttam a suliba, Bradet pedig kerültem, így az egész napot Nathtel töltöttem. Jó volt valaki olyannal is lógni akiről nem lehet leolvasni, hogy gazdag. Nap végére már olyan pletykákat hallottunk, hogy azért vagyok vele, mert beszálltam a drogüzletébe, meg hogy megvonási tüneteim vannak és mindenképp kell egy kis anyag. Már hozzá voltam szokva a pletykákhoz, így ezeken csak nevettem. 
Miután vége volt a sulinak, Brad a parkolóban a kocsimnál várt egy csokor rózsával és elvitt ebédelni egy nagyon kifinomult helyre, bocsánat kérésképp. Az egész ebédet végig smseztem Nathtel. Mióta megismertem, már nem is annyira érdekel Brad, viszont Bradet én inkább annyira.
Mikor szombat reggel felébredtem nagy nehezen- mivel hajnalig beszélgettem telefonon Nathtel- nevetést hallottam a konyhából, ami csak egyet jelenthetett. 
-Anya!Apa!- kiáltottam és leszaladtam a földszintre a konyhába. Anyáék ott ültek az asztalnál, és engem figyeltek, ahogy oda szaladok az asztalhoz. Elég nehéz volt hozzájuk férkőzni, mert a szakács épp a reggelit rakta le az asztalra. Nagy nehezen megöleltem mind a két szülőm, és leültem egy székhez. 
-Mikor jöttetek haza? Miért nem szóltatok? -kérdeztem, kicsit szomorúan. A családomban gyakran veszekszünk, és mikor elmentek akkor is éppen vitatkoztunk, de a családom nagyon forró  fejű, ezért ezek a viták néha függőben maradnak, és nem törődünk velük egy darabig hogy fent tartsuk a tökéletes család látszatát. 
-Hajnalban, de nem akartalak felébreszteni, mert tudod, hogy tartja a mondás. Minél többet pihensz annál jobban fogsz kinézni. -mosolygott rám anya, és megcsipkedte az arcomat, hogy színt öltsön belé. 
-Na és mi mára a terv?  - néztem rájuk miközben megkentem egy pirítóst.
-Te és anyád elmentek a fodrászhoz ahol a hajad és sminked is megfogják csinálni, majd Fredd-hez akinél a ruháitok vannak. Én ott foglak titeket várni és onnan megyünk a jótékonysági estre. 
-Ez szuperül hangzik ! -mosolyogtam úgy, hogy még magam sem tudtam eldönteni, igaz vagy hamis az a mosoly. 
-Amint megetted a reggelit és felvettél valami ruhát, indulunk is. -mondta anya és hallottam a hangjában az izgatottságot. Valamiért én elütöttem ettől a családtól. Itt mindenki nagyon lelkes mindenért, én pedig alig találok valamit , ami miatt lelkendezhetnék. 
---

Miután Freddnél felvettük a ruháinkat anyával, apa beültetett minket a bérelt kocsiba, és elmentünk a hatalmas épülethez, ami ki volt világítva és hatalmas plakát hirdette a rendezvényt amin részt vettünk. A parkolós srác elvitte a kocsinkat, és anyával pedig apába karoltunk. Ő felkísért minket a lépcsőn, majd egy nagyobb bálteremhez vezetett minket. 
A terem tele volt idős emberekkel, és néhány velem egy idős gyerekkel, de senkit nem ismertem.Amíg a fodrásznál voltunk , anya rengeteget beszélt az estéről, és az emberekről. Igazából, azóta megjött a kedvem, mert anya olyan beleéléssel és szenvedéllyel beszélt a fodrásznál arról, hogy milyen jó is lesz az est, hogy meghozta hozzá még az én kedvem is, ami nagyon nehéz. 
Miután körbe pillantottam, megláttam Bradet öltönyben. Ritkán gondoltam így , de mikor öltönyben volt, nagyon magabiztosnak és jóképűnek tűnt. Ő is észre vett engem, majd elindult felénk, csakis engem nézve. Mikor felénk ért, még mindig nem vette rólam a szemét, csak mikor apának kezet nyújtott. 
-Jó estét Mr. és Mrs. Rosburry. -rázta meg apa kezét, majd kezet csókolt anyának. Ilyenkor úgy éreztem magam, mint egy hercegnő, pedig nagyon messze álltam attól, hogy valamilyen királyi címet kapjak. 
-Lekérhetném Faithet egy táncra? -kérdezte apától, aki kiszabadította magát a szorításomból és oda adta a kezem Bradnek. 
Annyira utáltam, hogy néha úgy kezeltem mint egy tárgyat, aki nem dönthet azzal, hogy mit szeretne csinálni. Mikor ilyenek voltak, szívem szerint kirohantam volna a világból. 
Megszorítottam Brad puha kezét, és elmosolyodtam, annyira lelkesen, amennyire abban a  pillanatban telt tőlem. Ő a tánc parkettre vitt, és a kezeit a csípőmre tette, annyira elegánsan, hogy ha az angol királynő látta volna sírva fakad. 
-Csodásan nézel ki, béb! - mondta, ami hízelgő lett volna, ha nem rakja oda, hogy béb. 
-Köszi . -mondtam, az erőltetett mosollyal az arcomon. 
Miközben táncoltunk, nagyon erősen kerültem Brad tekintetét. Néztem a padlót, a lábunkat, a mellettünk táncolókat, a szüleimet, a kezemet a nyakánál, csak a szemébe nem néztem. Tudtam, ha belenézek akkor megint azt a szerelemes kisfiút fogom látni, akit olyan régóta ismerek. Nem akartam azt a tekintetet látni, mert én már nem éreztem így. Legalább is nem iránta. 
-Minden okés? -kérdezte, én pedig a buta fejemmel bele néztem a szemébe. Úgy csillogott, mit aki valami gyönyörűt látna. Egy nosztalgikus érzés kerített hatalmába, és egy pillanatra én is beleszerettem. Aztán se szó, se beszéd, Brad felém hajolt és megcsókolt. Az ajkai nedvesek voltak, és csak úgy falták az enyémeket. Nagyon régóta nem csókolt meg így mit most. A kezemmel szorosabban magamhoz húztam, és csak élveztem a  pillanatot, hogy úgy csókol meg, hogy tényleg szeret. 
-Khmm. - a csókunkat egy nagyon ismerős hang szakította meg. Olyan gyorsan szakadtam el Bradtől, hogy majdnem elestem. Olyan vörös lettem, mint a paradicsom és még el is szégyelltem magam. 
-Lekérhetném a hölgyet egy táncra? -kérdezte meg Bradtől Nath. Brad megfogta a derekam és magához húzott. 
-Bocsi haver, de nem. -mondta egy udvarias mosoly kíséretében. 
Megfogtam Brad kezét és levettem a derekamról, majd Nath kezébe tettem a másikat. 
- Örömmel táncolnék veled. -mondtam, és hátra se nézve, Nathet magam után kezdtem húzni a táncparkett másik végére. 
Mikor már kellő távolságban voltunk Bradtől, a kezem a nyakába raktam és összekulcsoltam az ujjaim a nyaka mögött. Ő a kezeit először a derekamra tette,  majd inkább a hátam mögött összefonta a kezét, ezzel még közelebb húzva magához. Nem akartam beszélni vele, csak élvezni, hogy itt lehetek a közelébe, és érezhetem az illatát, és a teste melegét. 
- Hogy tetszik az est? -kérdezte, miközben ide-oda ringatóztunk. 
- Ez egy idiótaság. Idióta emberekkel, idióta beszélgetéssekkel, idióta zenére, idióta helyen. -dühöngtem ki magam, amin ő csak nevetett. -Most mi van? - kérdeztem rá. 
-Semmi. Csak olyan aranyos vagy mikor mérges vagy. -mondta, én pedig éreztem, még jobban elpirulok. -Amúgy, az előbb nem tűnt úgy, hogy nagyon szarul éreznéd magad. - mosolygott, én pedig tátott szájjal néztem rá. 
Tudom, hogy semmi rosszat nem mondod, de akkor is valamiért nagyon felhúzta bennem a pumpát. Zavart, hogy úgy gondolja Braddel jobban érzem magam, mint vele. Elakartam menni, de ő hirtelen szorított a kezén a derekamon. 
-Nem úgy értettem. -mondta, én pedig elnéztem a feje mellett, de közben kíváncsian vártam a folytatást. - Azt akartam mondani, hogy Brad egy mázlista seggfej, hogy egy ilyen csodálatos barátnője lehet mint te vagy. Ha nekem lenne egy olyan csajom, mint te, 5 másodpercre se veszíteném szem elől és minden percben vele akarnék lenni.- mire a végére ért, már nem is haragudhattam rá. 
Ezt a pillanatot, egy idős bácsi zavarta meg, aki közölte, hogy percek kérdése és felszolgálják a vacsorát, majd utána pedig jönnek a beszédek, szóval foglaljunk helyet. 
Még Mielőtt Nath felém fordult volna adtam az arcára egy puszit. Elképedve nézett rám, de mielőtt mondhatott volna valamit közbe szóltam. 
- Akármelyik lány, aki a barátnőd szeretne lenni, az egy igazi herceget fog kapni. -mosolyogtam , és elindultam a helyemre. 
Az asztalunk Bradékkel együtt volt, és ezért egymás mellett kellett ülnünk. Még az se tudta lemosni az arcomról a mosolyt, mikor leültem Brad mellé ő pedig a combomat kezdte fogdosni. Csakis arra tudtam figyelni, hogy a szemeimmel Nathtet keressem, de sajnos nem találtam meg. Ekkor megzörrent a telefonom. Gyorsan kikaptam a táskámból és megnéztem, ki küldte. 
"Húzzunk el innen! Semmi kedvem nincs itt lenni ezen az Idióta helyen ;) -Nath"
"Te teljesen megőrültél! Nem húzhatunk el! Észre vennék, és akkor nekünk annyi! - Faith"
"Faith , bízz bennem !!! -Nath "
"Hol ? -Faith"
"10 perc múlva, az épület előtt várlak. :D - Nath
Elraktam a  telefonom, és éreztem ahogy felmegy bennem az adrenalin. Soha életemben nem csináltam még ilyet. Soha életemben nem mentem még el egyetlen egy eseményről sem, amin a szüleimnek részt kellett vennie. Most, hogy ezt akarom tenni, olyan érzésem volt, mintha egész életemben erre vártam volna. 
A 10 perc olyan csiga lassúsággal telt, hogy nem tudtam mit csináljak addig. Az étvágyam teljesen elment, és azt se volt kedvem hallgatni, hogy Brad és a többi csapat társa milyen taktikát dolgoztak ki, hogy megverjék az ellenfeleinket. 
Miután letelt az idő, kikéredzkedtem wc-re és éreztem, hogy a szívem kifog ugrani a helyéről. Miután a Wc előtt voltam, elmentem mellette, lementem a lépcsőn, és kiléptem a bejáraton. Az épület előtt Nath állt és úgy nézett ki, mint aki most lépett volna ki valamilyen reklámból, ahol arról kell beszélnie mennyire tökéletes. 
A nemrég még befésült haja most összevissza állt, az ingje felső gombjait kigombolta, a nyakkendője lazán kógott a nyakába, a zakója úját feltűrte, és neki támaszkodott , a lépcső melletti korlátnak.
Mikor leértem , megragadtam a kezét és elkezdtem szaladni, nem tudom miért. Olyan érzésem volt, mintha követtek volna, és minél messzebb akartam kerülni, hogy már ne tudják merre megyünk. Mikor biztos távolságba éreztem magam, elengedtem Nath kezét és elnevettem magam. Az adrenalin ami az előző néhány percben éreztem, újnak és hihetetlenül jónak tűnt.
-Na mit szeretnél csinálni?  -kérdezte Nath. 
-Enni valami normálisat. Mondjuk egy Big Mac-et. -mosolyogtam, ő pedig nevetve beleegyezett. 
Negyed óra múlva már vissza felé sétáltunk két hatalmas Mekis zacskóval a kezünkben. Az üzletben kicsit nézhettünk ki idiótának. Két tinédzser full kiöltözve, Big Mac-et, sajtburgert, nagy krumplit, üdítőt, és shake-et rendel. 
Útközben találtunk egy parkot és leültünk egy padra, hogy elfogyasszuk a kaját. Én hevesen kezdem magamba tömni, a hamburgerem, nem törődve vele, hogy összekoszolom magam. Nath tátott szájjal bámult rám. Teli szájjal ránéztem, és megrántottam a vállam, majd haraptam még egyet. 
-Nem éppen úgy eszel mint egy lány. -mondta komoly arccal , majd elnevette magát. -Ez tetszik.
-Kösz.- préseltem ki az ajkaim között. 
Mind a ketten nagyon elfoglaltak voltunk azzal, hogy megegyünk a megvett isteni finom gyors kaját. Én hamarabb befejeztem mint ő, és vártam , hogy ő is megegye az utolsó falatokat, mikor az idő elkezdett lehülni, rajtam pedig egy pánt nélküli ruha volt, ami nagyon jól nézett ki , de semmit nem védett a hideg ellen. Éreztem, hogy először libabőrös leszek, aztán pedig, hogy a hideg ráz. Nath felém fordult, kidobta a maradék kajáját, és levette a zakóját. Közelebb jött és rám adta. Az a mozdulat amivel rám terítette, annyira lovagias volt, hogy bármelyik középkori ember meghajolt volna előtte. 
Én pedig egy hirtelen gondolatnál fogva fogtam, és megcsókoltam. Mikor az ajkaink már vagy 5 másodperce egymásra voltak nyomja elhúzódtam és a földet kezdtem nézni. 
El sem tudtam képzelni, hogy lehettem ennyire idióta. Ezzel a csókkal elcsesztem mindent. Olyan szörnyen éreztem , magam , hogy felálltam és elindultam a parkból kifelé. Nem akartam megnézni milyen arcot vágott, vagy hogy mi volt a reakciója, csak elakartam menni a parkból. 
-Faith!- hallottam a hangját egyre közelebb. Tudtam, hogyha elkezdek futni, sincs menekvés mert utolérne, ezért megálltam. 
Megfordultam és megvártam amíg oda ért hozzám. Még nem állt meg mikor megfogta az arcom és megcsókolt.Ajkai puhák voltak, és nedvesek. Kezét az arcomon hagyta, én pedig az ingét fogtam a mellkasánál, ezzel is közelebb húzva magamhoz. Annyira jó volt, hogy végre megcsókolhattam, és hogy ez a vonzalom nem csak az én elmémben, de az övében is létezett, hogy nem tudom szavakban leírni. 
Mikor abbahagytuk a homlokom az övéhez nyomtam, és elmosolyodtam, ahogy ő is. Adott egy utolsó puszit a számra, majd magához húzott. Az arcom bele temettem a mellkasába, és csak figyeltem ahogy a levegőt veszi, valamit, hogy mennyire tökéletes az idő. 
Mikor neki indultam a mai napnak, azt hittem ez lesz eddigi évem egyik legborzasztóbb estéje , amit Braddel és a szüleimmel kell töltenem, azt tettetve, hogy tökéletes vagyok. Helyette itt vagyok egy ismeretlen parkban, egy sráccal akit kedvelek, miután elszöktünk egy eseményről. Úgy éreztem magam, mint egy tökéletlen normális tinédzser és ez tetszett. 

7/06/2014

3.fejezet




Valamiért a mai nap sokkal jobban izgultam mint bármely másikon.A gondolat, hogy Nathtel megyek ruhát vásárolni idegessé tett. Valamiért akármikor rá gondoltam görcsbe rándult a gyomrom, és nem szerettem ezt az érzést, mert elterelte a gondolatomat, a tanulásról és minden másról. A szüleim pár napon belül hazajönnek, és el kellesz mennem velük valami idióta jótékonysági bálra, ahol minden fontos ember ott lesz, és jó pofizni Braddel az oldalamon. Inkább ülnék valahol egy sikátorba és Nathtel beszélgetnék. Na jó, ezt nem gondolhattam komolyan.
Amikor beléptem a suli kapuján, se Bradet, se Jessicát, de még Nath-et sem láttam sehol. Bradet még megértem hiszen a tegnapi nap miután olyan sokat készült, én nemet mondtam neki. Bár nem értem miért haragudna rám, mikor én minden félrelépését elnézem neki. Jessica lehet beteg lett és most igazból és azért nincs suliba. Nath pedig, haragszik rám mert tegnap elmentem. Amint arra gondoltam, hogy netalán baja van velem, enyhe bűntudatot kezdtem érezni, és egy kisebb gombócot a torkomban, amitől még rosszabbul éreztem magam. Beültem az első órámra és vártam a tanárt.
Az egész napom olyan volt mint tegnap. Egy lélek sem vett rólam tudomást. Kezdek hozzá szokni, hogy senki sem tudja, hogy létezek. Már annyira megszoktam, hogy mindig arra kell ügyelnem, hogy jó kislány legyek, a legjobb ruhákba járjak , hogy el is felejtettem milyen lehet ha hétköznapinak lenni.Hogy azt csinálok amit szeretnék, lógok az órákról, esetleg kényelmes ruhákba bújok, összekócolt hajjal jövök el otthonról, minden hétvégén bulizok és azzal járok akivel szeretnék.
Mikor vége lett a sulinak eldöntöttem, hogy akár jön Nath akár nem én akkor is elmegyek ruhát venni.Amikor már a kocsimban ültem és bekötöttem magam, valaki kopogott az ablakon, amitől megijedtem, de oda kaptam a tekintetem, és Nath mosolygó arcát láttam. Lehúztam az ablakom, és meglepődve néztem a nagyon kék szemeibe.
-Na akkor megyünk vásárolni ? -kérdezte még mindig az arcán a levakarhatatlan mosollyal.
-Ugorj be, mert nem akarok késni. -mondtam némi haraggal, de legbelül nagyon is örültem neki hogy itt van.
Körbement a kocsimnál, majd beszállt mellém, én pedig a gázra léptem, és a kedvenc boltom felé vettük az irányt.
-Miért nem voltál ma suliba? -néztem gyorsan rá , majd vissza az útra. Nath kicsit, mintha gondolkodott volna azon, hogy mit akar mondani.
-Elaludtam, és már nem volt kedvem bejönni. -mondta, és láttam , hogy egy kicsit elpirul. -De semmi képpen nem hagytam volna ki, hogy megnézzem, ahogyan ruhát válogatsz magadnak. -mosolygott rám, hízelgően, én pedig éreztem, hogy megnyugszom egy kicsit.
Nemsokára oda értünk a bolthoz, és mind a ketten kiszálltunk. Nath tátott szájjal nézte a hatalmas épületet, amiben egyetlen egy ruha bolt foglalt helyet. Ezen a helyen vannak a világ összes helyéről összeválogatva a legdrágább és legnevezetesebb tervezők ruhái.Megfogtam Nath kezét, aki oda kapta a tekintetét, és elkezdtem húzni a bolt felé. Volt egy elképzelésem a ruháról így tudtam, hogy gyorsan kell megtalálnom, hogy még utána tudjak egy kis időt még vele is eltölteni és beszélgetni.
Mikor benyitottam a boltba, az ismerős illat megcsapta az orrom, és egy hatalmasat szippantottam a levegőbe. Éreztem a frissen szabott ruha illatát, az orgonák illatát, és egy kis mentolt, ami valószínűleg Nath dezodorja volt , hozzá teszem nagyon finom volt. Oda mentem az egyik eladóhölgyhöz és elmondtam neki az elképzelésem. Mondta, hogy van néhány olyan ruha amilyenre én gondoltam, majd mondta melyik öltözőbe menjek és hogy majd oda viszi a ruhákat. Nagyon szépen megköszöntem és Nath elé léptem. Ő elkísért az öltözőig és ott leült egy székre.
-Na akkor folytatjuk ott ahol abba hagytuk tegnap? -kérdezte a függönyön kívülről. Én eközben elkezdtem levenni a ruhái , hogy mire ide ér az eladó már feltudjam felvenni a ruhám.
-Jólvan. Te kérdezel, de ne olyat mint tegnap, kérlek.
-Oké.Mi a kedvenc filmed?
-Komolyan? -nevettem fel.
-Igen. Halálosan komoly voltam. Válaszolnod kell rá.
- Akkor Charlie és a Csokigyár. -mondtam, miközben elpirultam, és örültem neki, hogy ebben a pillanatban nem látja az arcomat.
-Miért ez a kedvenc filmed? -kérdezte és semmi gúnyolódást nem hallottam a hangjában ami ösztönzött arra hogy válaszoljak.
-Imádom az édességet, és Johnny Depp-et is.- mosolyodtam el és tudtam, hogy kint ő is azt teszi. -Na de most én kérdezek tőled kettőt.
Mielőtt kérdezhettem volna a hölgy bejött és behozott hozzám 2 pontosan olyan ruhát amit körbe írtam. Elővettem az elsőt ami fekete volt.
-Miért nem jöttél ma suliba?Őszintén válaszolj. Tudom, hogy a kocsiban nem voltál az. -mondtam és magamra húztam a ruhát.
- Kémiét tanultam holnapra, hogy ne csesszél le. -mondta, én pedig kiléptem a ruhába.
Az arca tiszta pír volt, és mikor rám nézett mintha valami csillant volna a szemébe. Én is elpirultam majd a tükörbe néztem. A ruha gyönyörű volt. Egy apró pánt volt a vállamnál, a dekoltázsa nem volt hatalmas épp csak annyit mutatott amennyit engedni lehetett, az anyaga a testemre simult és a csípőmtől kiszélesedve a földre esett. Csodálatos volt, de nem nekem való. Megráztam a fejem és visszamentem a fülkébe átvenni a bordó ruhát.
-Hát ez aranyos tőled. -mondtam , miközben levettem az első ruhát és felvettem a másikat.
Ne tudtam mit mond kérdezhetnek tőle, ezért inkább csendben öltözködtem. A fejembe belefészkelte magát az a gondolat, hogy milyen helyes is most Nath. Hogy mikor meglátott mintha sebezhető lett volna. A piros ruha nagyon nehezen jött rám, viszont, sokkal jobban tetszett mint az előző.
Kiléptem az öltözőből és forogtam egyet Nath előtt.Éreztem, hogy fülig szalad a szám, mikor megláttam azt, ahogyan rám nézett. A szája tátva maradt, és aprólékosan lábujjamtól a fejem búbjáig végig mért.
-Na, hogy tetszem? -kérdeztem. -Őszintén mondjad, mert ez a második kérdés. -mondtam, ő pedig felállt és felém lépett.
-Egyszerűen dögös vagy. -mondta, és amikor meglátta az arcomat, megadóan felemelte a kezét, és vissza esett a székre.Aztán megint felvette azt az arrogáns kifejezését, amit olyan gyakran látok rajta. -De..
-De mi? -kérdeztem és megnéztem magam a tükörben. -Ne mond, hogy ez nem a tökéletes ruha.- néztem magamat végig, miközben a ruha puha anyagát fogtam. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy meleg kéz megfogja a derekam. Az érintésére egy meleghullám suhant végig a gerincemen.
-Igen, be kell vallanom, hogy ez a ruha nagyon jól áll. -mondta arcával az enyém mellett, és közben az ujjaival apró köröket írt le a csípőmön. -De... - suttogta és a fülemhez hajolt. -Ez nem te vagy.
Elhúzódtam tőle. MI az, hogy ez nem én vagyok? Honnan tudja hogy én milyen vagyok? Alig ismer néhány napja, és azt hiszi már mindent tud rólam? Lehet, hogy elmondtam neki valamit magamtól, igen, de ez nem jelenti azt, hogy most hirtelen annyira ismerni-e kellene engem. Keresztbe tettem a kezem és az üzlet szőnyegét kezdtem el nézni.
-Akkor szerinted milyen vagyok én? -kérdeztem, de nem nagyon akart rá válaszolni. Felemeltem a fejem és rá néztem. Elkapta a tekintetét, mintha rajta kaptam volna valamin. Aztán megint láttam azt a csillogást a szemébe. Beletúrt a zsebébe és egy fejkendőt vett elő.
-Bízol bennem ? -kérdezte, de nem nagyon tudtam mit válaszolni. Én vele ellentétben nem tudtam, hogy milyen is igazából. Vett egy mély levegőt és a szemembe nézett.- Bízz meg bennem. Ennyit kérek. Ha nem tetszik a ruha amit mutatni szeretnék, akkor megveheted a vöröset. Csak hadd mutassam meg neked és vedd fel. Rendben ? - a szemeiben mintha láttam volna valamit, valami olyat amit még senki  máséban nem ezért bólintottam.- De előtte bekötöm a szemed. Itt várj meg. -mondta én pedig kicsit ijedten vártam, hogy a szememre rakja.
Mikor már rajta volt, megfogta a kezem és leültetett, a kanapéra.Majd csak a távolodó lépteit hallottam. Egyedül maradtam a gondolataimmal amik nem akartak nyugton hagyni. Egyfolytában kattogott az agyam. Nath valami olyat váltott ki belőlem amit senki más, és ez nem tudom miért volt. Lehet azért mert ő nem olyan, mint azok akiket ismertem egész életemben.Az is lehet, hogy azért mert egyszerűen vonzódok hozzá, amit nem szabadna. Akármennyire is utálom most per pillanat Bradet, sose csalnám meg. Először is azért, mert nem akarok az ő agyatlan gyerekes szintjére lesüllyedni, másodszorra pedig tudom, hogy a családom nem fogadná jól. Viszont volt benne valami, ami minden egyes porcikám magához vonzotta. Most is hogy elment, olyan egyedül éreztem magam.
-Visszajöttem. -mondta, és hallottam a hangján, hogy mosolyog. -Itt van az eladó is és segít neked öltözködni, hogy ne lássad a ruhát.
Egy puha kéz meg fogott és felállított a kanapéról és bekísért az öltözőbe. Levette rólam, óvatosan a ruhát, és segített, hogy a másikba normálisan beletudjak bújni. Az anyaga olyan volt, mintha felhő venne körül. A hölgy megfogta a kezem és kivitt a tükör elé. Hallottam, hogy Nath nem vesz levegőt.
-Ha ezt a ruhát nem veszed meg, én fogom és rád nyomom valahogy. -mondta nevetve és hallottam, hogy felém lép.A fülemhez hajolt és azt mondta:
-Na ez az a lány akit én annyira kedvelek. -mondta és levette a szememről a kendőt.
Mikor belenéztem a tükörbe nekem is elállt a szavam. A ruha gyönyörű volt. Életemben nem láttam még ennél szebb ruhát. Az egész tiszta fehér volt, mint egy esküvői ruha.A selymes anyag felvette az alakom és minden olyan helyet kiemelt, amit ki kell hangsúlyozni. Az egészet gyöngyök borították, nem volt pántja  és a combom közepéig ért. Ezen a ruhán egy vastagabb tüll rész volt , ami a derekamnál kezdődött és az egészet a hátuljánál vezetve, le ezzel egy uszályt adva neki. Teljesen elált a lélegzetem. El kell ismernem, hogy Nath tényleg tudta milyen vagyok, mert ez tükrözte a személyiségem.
Felé fordultam , és éreztem a feszültséget köztünk. Nagyon erősen megakartam csókolni, hogy tudassam vele, mennyire boldoggá tett ebben a pillanatban, és láttam, ő si ugyan ezt szeretné. Mikor már rászántam volna magam, hogy megfogom a nyakánál és magamhoz húzom, az eladó hölgy megszólalt.
-Nagyon rég láttam ennyire aranyos párt mit ti. -mosolygott ránk. -Mióta vagytok együtt?
-Mi nem vagyunk együtt. -mondtam, és elléptem Nath mellől.
-Még. -tette hozzá, én pedig felé vettem a pillantásom, és éreztem hogy elönt a pír.
-Értem.- mondta, kicsit elszomorodva, a hölgy. - Ha döntöttek a kassza a bal oldalt van.- miután ezt közölte ott hagyott minket.
Bementem az öltözőbe és levettem a csodálatos ruhát. Mellette a fekete és a piros, nagy semminek tűntek.
-Ezt ugye a bálra veszed? -nézett rám, miután kijöttem az öltözőből.
-Igen. Bár még nem hívtak meg. -mondtam kicsit szomorkásan, miközben fizetni készültem.
-Tessék? Brad nem hívott el? -kérdezte elképedve. -Tudtam hogy egy barom, de nem hogy ennyire.
-Alapvetőnek tekinti, hogy mi ketten együtt menjünk. -mondtam szomorkásan.
-Akkor meg kell neki mutatni, hogy ez nem így van. -mosolygott , és éreztem ebből semmi jó nem fog kisűlni.
-Nath... -kezdtem bele, de félbe szakított, és egy komolya arckifejezést öltött fel.
-Faith Rosburry. Megtisztelne azzal, hogy velem jön az őszi bálra, mint a partnerem? -térdelt le, mintha megkérné a kezem. Nem tudtam nem elmosolyodni . Hiába hirtelen jött az ötlet, de megtetszett. Nem csak azért mert ezzel vissza vághatok Bradnek, hanem mert így Nathttel tölthetek majd egy estét.
-Igen, csak állj fel, te idióta. -kacagtam, miközben felszabadultnak éreztem magam és felsegítettem.
Az egyik kezemmel a ruhát fogtam, a másikat pedig Nath fogta mosolyogva, és kiszaladt velem a boltból. Nem tudtam mást csinálni, csak nevetni. Ez a Nath más volt, mint az a Nath akit az első nap láttam, és akiről előtte olyan sok rossz dolgot hallottam. Ez a Nath egy olyan srác volt, akit egész nap magam mellett akartam tudni.
Mikor megállt a kocsi mellett, mind a ketten nevettünk. Nath rám nézett, én pedig megint azt éreztem, hogy ebben a percben megakarom csókolni. Közelebb léptem hozzá, és éreztem, hogy a szívem a mellkasomban dübörög, és kiakar törni. Nath megfogta az arcom, amitől kirázott a hideg, és a szívverésem még jobban felgyorsult. Láttam, ahogy egyre közelebb hajol felém és mikor már megcsókolt volna, a telefonja elkezdett csörögni.
Mind a ketten szétröppentünk, mint akiket valami illegális dolgon kapnak rajta. Én a ruhámat kezdtem nézni a zsákon belül, ő pedig a telefonját halászta a ki a zsebéből és felvette. Nem nagyon figyeltem, hogy kivel beszél, csak arra tudtam gondolni, hogy a mai nap, már másodszorra csókolóztunk volna, ha valami nem szakít meg minket. Lehet ez akár egy jel is, hogy nekünk nem szabadna ez csinálnunk. Már untam, hogy a ruhát nézem , ezért felnéztem Nathre akinek az arcán egy rémült kifejezés ült. Valamiért én is megijedtem, és most már bántam, hogy nem figyeltem arra, hogy miről beszélnek.
-Biztos vagy benne? Jólvan. Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. 10 perc és ott vagyok. Ne menj el onnan. -mondta és kinyomta a telefont.
-Minden rendben van ? -kérdeztem aggódva. Ő megrázta a fejét.
-Nagyon jó volt, hogy most egy kicsit elmenekülhettem a világom elől, de mennem kell. Majd kémián találkozunk. -mondta és ott hagyott az utcán.
Kedvem lett volna hozzá vágni valami keményet, mert így itt hagyott, de tudtam, valami nincs rendben. Bedobtam a ruhát a kocsiba, majd én is beszálltam.
Nem akartam elindulni, mert tudtam , amint itt hagyom ezt a helyet, ezt az egész napot magam mögött kell hagynom, és senkinek sem említhetem. Mióta gimibe járok, ez volt az egyik legjobb napom, és el kellesz titkolnom. Becsuktam a szemem ,és láttam amint Nath felém hajol. Vettem egy mély levegőt, kinyitottam a szemem, majd beindítottam a kocsi motorját. Ezzel magam mögött hagyva ezt a csodálatos napot.

6/28/2014

2.fejezet



Amint reggel kiléptem az autómból, szemben találtam magam Nath-tel. Csak állt és mosolygott. Fogtam a töri könyvem és karon csaptam vele.Meg sem kottyant neki, csak elnevette magát, és neki dőlt a kocsimnak, mint valami szupersztár. Szétnézett, majd elővett a zsebéből egy csomag rágót és bekapott egyet.
Elindultam be az iskolába, mert semmi kedvem nem volt vele ebben a percben beszélgetni főleg azért, mert egész este ő járt a fejembe, és mikor megláttam, a szívem hatalmasat dobbant.
-Hol hagytad a barátodat? -kérdezett rá, miközben bejött elém el állva az utamat. Vettem egy mély levegőt és belenéztem a szemeibe.
-Otthon van. Megfázott. -mondtam és kikerültem. -Amúgy semmi közöd hozzá.- szóltam még hátra, majd a szekrényemhez mentem, hogy elő vegyem a matek felszerelésem ami az első órám volt. Nath jött utánam és neki dőlt az enyém melletti szekrénynek.
-Tegnap még nem láttam rajta, hogy valami baja lenne..
-Figyelj. -csuktam be a szekrényem ajtaját és szembe álltam vele. Fél fejjel magasabb volt mint én így kicsit elbizonytalanodtam. Szétnéztem és a folyosón mindenki minket figyelt, és hogy mi fog ebből kialakulni. Nath csak bámult rám továbbra is, mintha csak ketten lennénk a folyosón. Közelebb léptem, épp csak annyira, hogy ő hallja a hangom , de a távolság ne legyen félre érthető. -Nem tudom mit csináltam, hogy hirtelen ennyire felfigyeltél rám, de semmi közöd a magán életemhez.Ha a kémiával kapcsolatban van valami gondod, szólj nyugodtan, de amúgy nem kell velem beszélgetned.Hallottam a hírnevedről, és nem akarok semmi rosszba belekeveredni. -mondtam, majd megfordultam és elindultam a matek teremhez. Alig mentem messzebb 10 métert, mikor megéreztem egy kezet ami határozottan megfogta a csuklóm.Megfordultam és Nath álltam előttem. Az arckifejezése szokatlan volt. Nem az a kemény, magabiztos és parancsoló tekintet volt amit mindennap láthattam az arcán, hanem mintha egy kicsit sebezhető lett volna, egy kicsit gyengéd.
-Faith, nem tudom mit hallottál rólam, de szeretném, ha ma eljönnél velem beszélgetni.-mondta, de nagyon nem akartam beadni a derekam, és ez látszott is rajtam. -Segíteni kéne a kémiában , mert úgy a 2 oldal felétől nem értem, és szeretném ha elmagyaráznád , meg egy kicsit jobban megismernélek.
-Te most randira hívsz? -kérdeztem elképedve. -Tudod, hogy van barátom és nem nagyon vagy az esetem. -hazudtam. Az igazság az, hogy pontosan is az esetem volt. Sötét haj, világos szem, magabiztos kiállás, kerüli a feltűnést, és a legfontosabb, hogy nem parancsoltak neki. A saját maga ura volt.
Mindig szerettem volna tudni  milyen az ha nem mondják meg mit kell csinálnom. A szüleim elég dominánsak, és ha ők ott vannak valahol akkor az én szavam semmit nem számít, még akkor se ha jót mondok. Ők a szüleim tudom , de akkor is néha olyan jó lenne ha meghallgatnának engem.
-Faith? Föld hívja Faithet... Itt vagy? -hallottam még mindig Nath meleg és mély hangját. Megráztam a fejem és felé fordultam.
-Mivan? -kérdeztem kicsit flegmásan, és sietve mert máris késésben voltam az órámról.
-Azt mondtam, hogy csak ismerkedni akarok, hiszen egy évig egymás mellett leszünk és együtt dolgozunk. Az óráid  után várlak a parkolóban. -kacsintott rám, és ott hagyott. Éreztem, a többiek tekintetét rajtam, de mikor feléjük fordultam , mindenki elfordult és úgy tett mintha nem is figyeltek volna. Elővettem a zsebemből a fülhallgatót, és bementem órára.
Egész nap nem láttam sehol sem Jessicát, de nem aggódtam mert gyakran csinálta még régebben is, hogy eltűnt 1-2 napra, így viszont egész nap egyedül voltam. Miután Nath közölte velem hogy majd órák után találkozunk, őt sem láttam. A szünetekben úgy éreztem, hogy senki nem vesz rólam tudomást, ami megnyugtatott, mert ezek nagyon ritka pillanatok voltak. Én vagyok az egyik legnépszerűbb lány a suliba, de ha a pasim és a legjobb barátnőm nincs itt akkor csak átlagos diákként kezelnek. Jó volt ezen a napon csak egy átlagos diáknak lenni. Megtudnám szokni, hogy alig figyelnek fel minden mozdulatomra.
Amint kicsengettek az utolsó óráról a gyomrom görcsölni kezdett. Megvártam még mindenki kimegy a teremből és csak azután mentem el én is. A szekrényemhez érve kicsit lenyugodtam, hiszen barátom van. Nem tetszhet nekem egy másik srác. Ez a gondolat lenyugtatott. Beraktam a cuccokat, és kivettem a táskám, majd a parkolóhoz indultam. Amint oda értem még sehol sem láttam Nathet.. Lehet azt hitte, hogy nem jövök mert sokáig voltam bent. Kicsit elszontyolodtam, és a kocsimhoz indultam. Mikor épp nyitottam volna ki az ajtót, megláttam Nathet, a kezében két kávés pohárral.
-Gondolom hozok neked is. Ugye a teát szereted?
-Honnan tu-
-Ezt egy igennek veszem. -mondta és felém nyújtotta az egyik poharat. -Remélem nem baj ha sétálunk egy kicsit.
Én még mindig le voltam egy kicsit döbbenve attól, hogy tudja a teát és nem pedig a kávét szeretem. Még Brad sem tudta ezt.
-Mit szólnál ha játszanánk egyet. ÉN felteszek egy kérdést , és neked őszintén kell válaszolnod, majd így fordítva.
Jólvan. -mondtam és kortyoltam egyet a teából, ami igazán finom volt. -De én kérdezek. Mennyi igaz abból hogy te ilyen kemény gyerek vagy?
-Sok minden. De mielőtt belekezdek, ne félj tőlem. Nem foglak soha bántani. Oké? -én bólintottam, de azért kicsit elkezdtem aggódni. -Mióta az apám meghalt anyának nem ment nagyon jól a munka, én pedig rossz körökbe keveredtem. Egy évig drogoztam, de keményen. Utcai harcokban vettem részt, és egy lövöldözésnél is ott voltam. Aztán anyám megismerkedett ezzel az újgazdag csávóval, akihez hozzá költöztünk. Olyan fél év múlva eljegyezte anyámat. Nem nagyon csíptem a srácot szóval még jobban elmerültem a rosszba. Drogtanyákon éltem, kokót árultam, loptam. Egy nagyon kemény bandába keveredtem be. Mikor anyámék összeházasodtak teljesen megváltozott minden. Ki akartam lépni a bandából, de nem engedték, így félholtra vertem a főnököt, és elmenekültem. És most itt vagyok. Fél évvel később.
Lesokkoltam. Alig tudtam rávenni magam , hogy ne forduljak meg és meneküljek el olyan messzire tőle amennyire csak lehet. Az egyetlen dolog ami visszatartott, az az volt, hogy ennyire kiöntötte nekem a szívét.Nem tudom, hogy ez kamu volt, vagy tényleg így történt , de valamiért olyan jól esett, hogy elmondta nekem.
-Oké. Én jövök. -váltott át a hangja egy kicsit parancsolósabba. - Miért vagy együtt Braddel?
-Nath miért érde-
-Megegyeztünk. Én kérdezek, te pedig őszintén válaszolsz.
Vettem egy nagyon mély lélegzetet és kifújtam. Senkinek nem mondtam még el, hogy igazából miért vagyok együtt Braddel.
-Jólvan. Ugye a szüleim dús gazdagok. Apám és Brad apja nagyon régóta ismerik egymást .Brad apjának van egy hatalmas cége New Yorkban, ahol apa mindig is dolgozni akart. Mikor felsősök lettünk, alig beszélgettünk már velük, mikor egyszer csak ide költöztek, és Brad udvarolni kezdett nekem. Nem értettem hiszen én csak barátként tekintettem rá, de anya javaslatára elmentem vele randizni. Aztán később elmondták, hogy apa és Brad apja beszélgettek és felmerült, hogyha én járnék Braddel apát felvenné a céghez, akár mint vezető helyettes. Szóval összejöttem vele, bár egyáltalán nem szeretem és nem vonzódok hozzá, csakhogy a szüleimnek jó legyen.
-Oké, azért ez már ... wáow. Nem tudtam.
-Senki sem tudja. Talán még Brad sem, na de mindegy én jövök. Miért kezdtelek hirtelen érdekelni?
-Nem hirtelen. Már régóta figyeltelek.. na jó ez hülyén hangzik. -nevettük el magunkat egyszerre. Irtózatosan aranyosan nevet. - Már rég észre vettelek, csak nem akartam a hülye pasid miatt közeledni, úgyhogy ez a kémia óra egy áldás volt számomra. - mosolygott, amitől a lábaim is megremegtek. -Én jövök. Szűz vagy még?
-NATH! -ordítottam rá és megálltam. Sejthettem volna, hogy ez érdekli. Annyira felhúzta az agyam, hogy majdnem neki dobtam a  forró teát és elhúztam a helyről. Szerencséje volt, hogy a telefonom rezegni kezdett.
-Bocsi. -mondtam és elővettem a telefonomat. Brad küldött üzenetet, hogy nem-e tudnék hazamenni, mert valami fontosat akar nekem mondani.
Nathre néztem, aki érdeklődve figyelt engem. Valahogy Brad sosem nézett így rám. Kicsit meggondoltam, hogy azt írom neki, nem érek rá és itt maradok Nathtel és vele beszélgetek. De aztán eszembe jutott, hogy a családom mit szólna hozzá, és azonnal válaszoltam neki.
-Nagyon szépen köszönöm a teát, de most mennem kell. - mondtam és már meg is fordultam és a kocsim felé siettem.
Nath viszont gyorsabb volt nálam és hamarabb a kocsihoz ért mint én, majd közém és a kocsi közé állt.
-Sajnálom az utolsó kérdésem. -mondta némi aggodalommal a pillantásában. -Nem kell rá válaszolnod, csak kérlek ne menj el. - fogta meg az egyik kezem.
Ránéztem a kezünkre , és valami fura nyugodtság fogott el. Soha nem éreztem még ezt egy ember érintésétől sem. Éreztem, hogy az arcom vörösödni kezd, és a gyomrom görcsbe rándul. Felemeltem a tekintetem, és belenéztem a szemébe. Abban a pillanatban, mintha nem létezett volna semmi és senki, csak mi ketten. Erős késztetést éreztem arra, hogy közelebb hajoljak, beletúrjak a hajába, és végül megcsókoljam..... aztán eszembe jutott, hogy miért is indultam a kocsimhoz. Elkaptam a tekintetem, és a kezem is kihúztam az övéi közül, a kulcsomat keresve.
-Nath, ne haragudj , de tényleg mennem kell.Legközelebb folytatjuk rendben? Ígérem neked, hogy ennek a beszélgetésnek még nincs vége. De kérlek, engedj mennem kell..
-Jólvan. Megjegyeztem. Folytatjuk. - mosolygott, és ellépett a kocsimtól.
Én beszálltam a kosiba, és amint az ajtót becsuktam, ráléptem a gázra és elhajtottam a suliból. Nem tudom mi ütött belém. Miért volt olyan fura érzésem mikor Nath hozzám ért... De nem is akartam vele foglalkozni. Már fél hét volt, mire hazaértem. Anyámék valami üzleti úton vannak szóval még vagy 3 napig nem jönnek haza, Bradnek pedig van kulcsa hozzánk.
Mikor beléptem az ajtón, senkit  nem láttam, hogy a lakásban lett volna, viszont nagyon halk lassú zenét hallottam az emeletről. Levettem a cipőm ,és a kabátom, a táskám pedig az asztalra dobtam. Lassan elindultam felfelé. Mikor felértem rájöttem hogy a zene az én szobámból szól. Mikor benyitottam az ajtón elállt a lélegzetem.
A szobámban mindenhol gyertya volt, és rózsák. Az ágyam előtt az asztalon, pezsgős üveg, és két pohár, amelyek mellett eper. A zenelejátszóból a kedvenc lassú számom ment, és az ágyam mellett ott állt Brad mosolyogva.
-Ezt mind te csináltad? -néztem rá, mosolyogva és közelebb mentem hozzá, hogy megcsókoljam.
-Nem volt nehéz. Egész nap ezt terveztem. Ezért nem voltam suliba. Gondoltam,  megünnepelhetnénk az utolsó évünket. - húzott magához közelebb és az ajkát az enyémre tapasztotta.
Az ajkaink egyre hevesebb csókokat váltottak, és éreztem hogy Brad keze a pólóm alatt van és a derekamat fogja. Az ágyhoz vezetett és rá fektetett, majd felém dőlt. Nagyon ritka volt, mikor ilyen romantikus volt velem, és még ritkább, hogy ennyire akart volna. Legtöbbször megelégszik azzal, hogy a suliban együtt vagyunk. Brad keze egyre lejjebb vándorolt a derekamról. Először a combomat kezdte simogatni, majd végül a fenekemnél megállt a keze , és belemarkolt.
-Brad. - mondtam , és eltoltam magamtól. -Figyelj, én még nem állok készen rá. -mondtam és elkaptam a tekintetem, mert tudtam, hogy elpirulok.
- Oh. - hallottam a hangjában az elkeseredettséget. Leült mellém és nem szólt semmit. Csak ültünk ott és hallgattuk a romantikus lassú számokat, és a gyertyákat néztük ahogy egyre jobban olvadnak. Aztán Brad egyszer csak adott egy csókot és felállt.
-El felejtettem, hogy megígértem Samnek hogy elmegyek vele választani smokingot a bálra. Szia béb. Holnap suliban találkozunk.
-Szia. -köszöntem el és már a nyomát se láttam a szobában.
Eldőltem az ágyamon és csak bámultam a plafont. Valamiért már sokkal nyugodtabb lettem , hogy nincs itt Brad. Elővettem a telefonom, és megnéztem a képernyőm. Már csak 1 hónap volt a bálig, és még mindig nem volt meg a ruhám. Brad el sem hívott, ő már egyértelműnek veszi hogy vele megyek, hiszen az előző 3 évben is így volt. Elsős korunktól kezdve mi voltunk a bálkirály és királynő. Mintha az elmúlt években ez már hagyománnyá vált volna.Egyértelmű volt, hogy az utolsó évben is nekünk kell annak lennünk. Nekem azonban semmi kedvem nem volt ebben az évben vele menni. Inkább mentem volna mással. Valakivel aki figyel rám, és törődik velem. Ismertem is egy ilyen srácot.
Elővettem a telefonom és írtam egy sms-t, még mielőtt elmentem volna aludni.
" Holnap folytathatjuk a beszélgetést. De csak akkor ha elkísérsz ruhát vásárolni. - Faith"

6/21/2014

1.fejezet



A szekrényem előtt álltam és néztem az órarendem. Szerencsére nem volt betáblázva az egész nap, és még lyukas óráim is voltak, aminek hihetetlenül örültem, mert így akkor is lesz időm tanulni. Bepakoltam a könyveim a szekrénybe, mikor megéreztem két meleg kezet a derekamon. Elmosolyodtam és megfordultam. Brad állt velem szemben és engem nézett, egy ezer wattos mosollyal az arcán. Bármelyik lány elájulna, ha így nézne rá ez a srác, de belőlem valahogy nem váltotta ki. Lábujjhegyre álltam, és adtam a szájára egy puszit. Akármennyire nem akartam oda figyelni, észrevettem, hogy a gimnáziumi élet lelassul egy kicsit, és mindenki minket néz. Ez az egyik hátránya annak, ha a gimi leghelyesebb srácával jársz, és hogy mindenki féltékeny rád.
-Szia béb! -mondta és a kezét összekulcsolta a derekam mögött. Én a mellkasára tettem a kezem, és figyeltem ahogy lélegzik. 
-Milyen volt a nyaralás a szüleiddel? -érdeklődtem, mert 2 hétig elmentek Fuji-ra vagy hova. Nem nagyon figyeltem. 
-Isteni király volt! Anyáék teljesen elvoltak foglalva mindenféle szar dologgal, én pedig csak élveztem a tengert, és a napot. Na meg a hullámok! Béb, ott kellett volna lenned !- húzott közelebb magához, amire én azzal reagáltam, hogy a mellkasom messzebb toltam. 
Nem akartam, itt az egész iskola előtt jelenetet rendezni, bár éreztem, hogy Brad célja az volt, hogy minél többen figyeljenek ránk. Mindig ezt csinálja, ha megcsalt valakivel. Mikor először megtudtam, olyan érzés volt mintha elárulna, de nem sírtam meg semmi, még el sem mondtam neki, hogy tudok minden egyes numerájáról. Csak mosolyogtam és vártam, hogy a csengő megmentsen a karjaiból.
Amint erre gondoltam, megszólalt a csengő. Magamba hálát adtam Istennek, hogy meghallgatta az imám, viszont Bradnek adtam egy csókot, bezártam a szekrény ajtóm, és elsétáltam. 
Amint nem látott, kifújtam a levegőt, de olyan halkan és csendben, hogy körülöttem senki nem vette észre. Az első órám kémia volt, amit kifejezetten szerettem, mert tavaly év végén kijelentette Mr.Alender, hogy ebben az évben nagy részt kísérletezéssel és kutatással fogjuk tölteni párosával. Szerencsére én és Jessica, a "legjobb barátnőm", együtt vagyunk ezen az órán, és tavaly sikerült az, hogy az én nevem húzza és egész évben egymás mellett ültünk. Mikor a teremhez értem láttam, hogy a diákok az ajtó előtt tolonganak. Szememmel Jess-t kezdtem keresni, és néhány másodperc kutatás után meg is találtam, a tömeg közepén a többi pom-pom lánnyal beszélgetni. Semmi kedvem nem volt, oda menni hozzájuk ezért fogtam magam és leültem egy székre a teremmel szemben, és elővettem a könyvemet.Ekkor meghallottam, hogy a tömeg elindul befelé. A mellkasomhoz szorítottam a könyveket és teljes erőmből elindultam be a tömegen átvágva. Én voltam az utolsó , de az ajtón az elsők között mentem be. Mr Alender már ott állt a kezében a kalappal, amiben nevek voltak, és azt várták, hogy kihúzzuk őket. Az egész osztály ettől fél, minden évben a legjobban. Titkon mindenki abban reménykedik, hogy majd velem lesz, mert mivel okos vagyok feljebb hozhtom a jegyüket, és talán, ha összebarátkozunk akkor feljebb kerülhet a népszerűségi ranglétrán. 
-Sziasztok! Üdv az első órán ebben az évben. Ez is úgy kezdődik mint, eddig az összes. -mondta és jelzésképpen megrázta a kalapját, aminek hatására összekeveredtek a nevek.-Névsor szerint megyünk, és a lányok kezdenek.-Akit kihúztak az álljon a párjához és üljön le valahova, majd utána beszélünk az elkövetkezendő évről. 
Mi lányok beálltunk névsor szerint, és vártuk, hogy túl legyünk rajta. Hiába kezdődik a nevem R betűvel , nem kellett sokat várnom. Szinte mindenki lányt húzott, és sajnos Jess sem engem húzott ki. Mikor én érkeztem a kalaphoz, nyugodtan nyúltam bele a nevekbe, majd az első ami a kezembe került, kihúztam és kihajtogattam. 
-Nathaniel Hust? -olvastam fel a cetlin lévő nevet. 3 éve járok kémia órára, de még egyszer sem hallottam ezt a nevet. Sehol. Megfordultam és ott állt velem szemben. 
A srác akitől a fél iskola retteg. A srác akiről az a hír terjeng, hogy droggal kereskedik. A srác aki meghúzta a fél várost. A srác akit nagyon messziről elakartam kerülni. Nath. Soha nem hallottam még a teljes nevét, ezért is lepődtem meg. A haja kócos volt, mint aki egy jó éjszakán volt túl, de még az is jól állt neki. A világoskék szemei pedig pont az enyémet figyelték. 
Összegyűrtem a cetlit, nyeltem egyet, és elindultam az egyik pad felé. Baloldalon a középsőbe ültem le, ő pedig követett, és bedobta a táskáját kettőnk közé , majd ráesett a székre, és végül a lábát felrakta az asztalra. 
Nem tudtam felfogni, hogy pont őt kellett kihúznom. Csak ránézek és érzem, hogy csökken az IQ-m. Leraktam a könyvem a padra és vártam, hogy a többiek is túl essenek a névhúzáson, és mindenki elfoglalja a helyét. Nem tudtam nem arra figyelni, hogy Nath engem néz. Mikor kezdett belőle elegem lenni, felé fordultam, mire ő lerakta a lábát, és közelebb jött hozzám. Annyira közel, hogy éreztem a dezodorját, ami annyira ellenállhatatlan volt, hogy vissza kellett magam fognom, nehogy beleszippantsak a levegőbe. 
Még egyszer rám pillantott, majd egy mosollyal az arcán előre fordult. 
-Most, hogy már mindenkinek megvan a párja, elmondom , hogy mire számítsatok az utolsó évben. -fogott bele a mondókájába a tanár. -Az első hónapban összefoglaljuk az előző évek tananyagát, amit majd év végén kérdezni fogok. Az utána lévő időben párosával fogunk dolgozni. 2 nagy dolgozatotok lesz, amit a fél évek végén kell beadni. Mind a kettőtöknek dolgozni kell rajta valamit. - mondta Mr. Alender egyenesen, Nath szemébe nézve, aki csak bólogatott, mint a jó diák. -Az órákon kísérleteket fogunk végezni, amikből szintén lehet, hogy felfog bukkanni a gyakorlati vizsgán. Na de akkor, vágjunk is bele. -mondta , majd a táblához fordult és elkezdett rá írni. 
Mindenki körmölte, amit írt kivéve Nath. Kezdtem aggódni, mivel az én párom volt, és nem akartam, hogy miatta csesszük majd el azt a két nagy félévi dolgozatot. Egész órán mi körmöltünk, ő pedig telefonon játszott, vagy a ceruzáival, vagy engem bámult. 
Mikor megszólalt a csengő már állt is fel, ám utána kiáltottam. Meglepetten felém fordult, és nekidőlt a mellette lévő asztalnak. Összeszedtem a cuccaim és megálltam előtte. Az a tekintet amivel engem nézett... a lábam is beleremegett. 
-Figyelj, láttam , hogy nem írtál egész órán semmit, ezért lefénymásolom neked az én jegyzetemet, és majd azt tanuld meg.- Nath csak mosolyogva nézett rám, és megrázta a fejét, majd a vállára vette a hátizsákját. 
-Nyugi , Faith. Nem fogok neked rossz jegyet szerezni. - válaszolt, és kiment a teremből. Az ajtó felé néztem, és megláttam Bradet az ajtóba. Oda mentem hozzá és adtam az ajkára egy csókot, amit persze az egész iskola figyelt. 
-Minden rendben ?- nézett rám. Én bólintottam és összekulcsoltam a  kezünket. -Gyere, Irodalmunk lesz együtt. -mosolyogtam. Elmentünk a szekrényemhez. hogy kicseréljük a könyveim, amit persze Brad hozott.
A teremben adott egy csókot, mikor leültem a helyemre , majd hátra ment a haverjaihoz. Ekkor hirtelen megjelent mellettem Jess. 
-Láttam, hogy Nath-tel lettél beosztva kémián. Ugye nem fenyegetett meg? -megráztam a  fejem. -Már azt hittem igen, mert mikor kijött a teremből olyan önelégült arcot vágott.
-Gyerekek üljetek le a helyetekre! -jött be a tanár , mi pedig szót fogadtunk. 
A nap többi része unalmas volt. Mindenki elmagyarázta mit vár tőlünk az utolsó évben, valamit hogy mik lesznek a vizsgákon. Brad egész nap aranyos volt velem, ami még jobban megerősítette azt a gyanúmat, hogy a nyaraláson megcsalt. 
Mikor hazaértem fáradtan dőltem rá a kanapéra. Csak Nath járt az eszembe, és hogy a hülye, agyatlan,önelégült, seggfej, barom miatt lehet, hogy rossz jegyet kapok. Fogtam a jegyzeteim, és felmentem apa dolgozószobájába, és lefénymásoltattam őket. Miután készen lettek , leültem és átnéztem, hogy mind meg van-e , majd tárcsáztam Jess-t. 
-Szia csajszi ! Baj van ? -kérdezte némi kamu aggodalommal a hangjában. 
-Szia. Ugye tényleg megvan mindenki telefon száma a sulinkból.
-Igen. -válaszolta. 
-Mindenkinek ? -kérdeztem rá mégegyszer a biztonság kedvéért. 
-Na jó ez már sértés volt. -mondta tényleg, némi sértettséggel a hangjában. 
-Figyelj, ne gondolj semmire, de küld már el sms-ben, Nath számát. Fontos.
-Rendben, de ... 
-Köszi.Szia. -csaptam le a telefont és vártam az üzenetet. Nemsokára meg is jött, én pedig azonnal tárcsáztam a számot, amit 3 csengés után felvettek. 
-Hallo? Ki beszél ? -kérdezte valaki , aki most kelhetett fel. 
-Nath ?
-Igen, ki más lenne basszus. 
-Szia. Faith vagyok. Kémián egymás mellett ülünk. Figyelj. Lefénymásoltam neked a jegyzeteimet. Megadom a címem, kérlek vidd haza. Csak tudni akarom, hogy megvannak a jegyzetek neked is, mert lehet szükséged lesz rá majd. 
-Jólvan.Mond a címet. -bediktáltam neki, ő pedig egy kis hallgatás után folytatta. -10 perc múlva ott vagyok érte. -Aztán lecsapta. 
Lementem a konyhába és csináltam néhány palacsintát. Imádtam a szakácsom főztjét, viszont az embereket utáltam csicskáztatni, így legtöbbször magamnak csináltam kaját, kivéve ha itt van a személyzet.A szüleim nem nagyon törődnek más emberekkel, csak saját magukkal, ami engem nagyon felidegesít és valószínűleg azért is van úgy, hogy én inkább saját magam szeretnék mindent csinálni. Beültem a kanapéba és bekapcsoltam a  tv-t, ahol valami idegesítő műsor ment, de túlságosan is kényelmesen feküdtem ahhoz, hogy elnyúljak a távkapcsolóért és elkapcsoljak , így csak figyeltem mi történik és ettem a palacsintám. Éppen egy komolya veszekedés folyt a két szereplő között, akikről halvány gőzöm sem volt hogy a sorozatban kik lehetnek , mikor valaki csengetett. Felpattantam és valamiért automatikusan megigazítottam a hajamat, majd kinyitottam az ajtót, ám az ajtóban nem Nash állt hanem egy tök idegen csaj aki tőlem néhány évvel idősebb lehetett. Hosszú barna haja volt, és gyönyörű arca, tökéletes alakkal és még magas is volt.Modellnek is elmehetett volna.
-Szia. Te ki vagy?
-Szia. Sarah- nyújtotta a kezét amit megráztam. -Sarah Pounter. Nath barátnője. Eljöttem a jegyzetekért.
-Oh. - mondtam , csalódottan ami engem is meglepett. -Mióta vagytok együtt? - kérdeztem mire rám nézett és elröhögte magát.
-Jaj,nem. Nem. Nem.Nem. A legjobb lány barátja vagyok. Csak hosszabb kimondani.Bocsi ha összezavartalak. Na de megyek is. Még ezt bele kell vernem a hülye gyerek fejébe. Köszi, hogy ide adtad. -mondta mosolyogva majd elhúzott.
Visszamentem a lakásba , majd az órára néztem és akkor jöttem rá, hogy már hajnali kettő van. Gyorsan megettem a maradék palacsintát, elmentem zuhanyozni, majd bepakoltam a táskámat holnapra. Befeküdtem az ágyba, de nem tudtam kiverni a fejemből Nath-tet. Valamiért ott volt az agyam egy kis zugába, és akárhányszor valami másra terelődött volna a gondolatom, dobott egy hátra szaltót, hogy inkább ráfigyeljek helyette. Épp mikor már elaludtam volna, jött egy üzenetem. A telefonomért nyúltam és megnéztem
" Kösz a jegyzeteket.Bocs hogy bunkó voltam. -Nath"