-Nath, nyugodj már le! Érzem mennyire ideges vagy. –mondtam a kocsiba, amit Nath vezetett, olyan sebességgel, hogy a kapaszkodót annyira erősen kellett fognom,hogy az ujjaim elfehéredtek. Vártam, mikor fogunk neki menni valaminek, de Nath túl jól vezetett és tudta mikor kell előzni.
-Csak téged féltelek. Hülyeség volt velem jönnöd. – mondta
olyan feszülten, ahogy még nem hallottam beszélni.
A kezemet az övére raktam, elmosolyodtam, hogy tudja semmi
bajom, és nem tud olyat csinálni, amivel elüldözhetne. Éreztem, hogy kicsit
megnyugodott, mert nem vezetett annyira gyorsan és kicsit a tartásán is
engedett.
Az út további része nyugodtabban és csendesebben telt. Olyan
10 perc után rájöttem, hogy közeledünk a célhoz, mert Nath arc kifejezése,
teljesen megváltozott. Sokkal komolyabb, és keményebb lett. A szeme
megváltozott, az ajkát szorosabbra húzta, viszont a tartása sokkal lazább lett.
Nem értettem ezt a hirtelen változást, de nem akartam megzavarni, mert nagyon
látszott, hogy koncentrál valamire.
Egyszer csak hirtelen megállt egy lerobbant utcánál és
leállította a motort, majd felém fordult, és megfogta a kezem. Az ujjai jég
hidegek voltak, a szemei pedig sötétnek tűntek, hiába volt gyönyörű rikító kék
szeme.
-Maradj szorosan mögöttem. Ha meglátsz egy lányt,és
jeleztem, szaladj oda és hozd a kocsihoz. Velem ne foglalkozz. – mondta monoton
hangon.
-De.. –szólaltam meg, ám nem engedte befejezni.
-Faith, nem én vagyok most a legfontosabb. Sarah-t kell most
kihoznunk onnan. Nem vitatkozok. – mondta és kicsit erősebben megszorította a
kezem. –És szeretném, ha nem változna meg a véleményed rólam, a mai nap után.
Rendben? Ezt a szakaszát az életemnek véglegesen lezártam, mikor megismertelek.
Kezével óvatosan megsimogatta az arcomat, majd magához
húzott, és egy csókot lehelt az ajkaimra. Ez a csók rettentően különbözött az
összes többitől. Az ajkai kemények voltak, mint a márvány, és nagyon melegek.
Olyan intenzitással csókolt, mint aki mindenképp megakarja őrizni ezt a
pillanatot,mintha ez lenne az utolsó csók, amit váltottunk. De nem tartott
sokáig. Elhajolt és kiszállt a kocsiból.
Én gyorsan követtem őt, egy sikátorig, ahol hangokat
hallottunk. Nath hátra nyúlt és mutatta, hogy maradjak mögötte. Eszembe jutott
az a sok film, amikor óvatosan közelítik meg az emberek az ellenséget, és
hirtelen támadnak. Gondoltam, mi is ezt fogjuk csinálni, ám nagyot tévedtem.
Nath csak lazán elkezdett sétálni, nem törődve, hogy a sikátorba minden lépése
visszhangzik és így hamar észre veszik. Én szorosan mögötte mentem.
Mikor kinéztem a válla felett, láttam három kétszer akkora
srácot, mint Nath , akik éppen egy lányt ütöttek.
-Nem megmondtuk, hogy soha többet ne lássunk itt, ha kilépsz
a bandából? –kérdezte az egyik, és megpofozta a lányt, aki csak nyögött egyet,
majd elnevette magát.
-Jimmy akkora egy segg vagy. Én itt lakok, bazdmeg! –
ordította a csaj, mire egy másik, aki sokkal magasabb volt az elsőnél gyomron
rúgta. A lány össze esett, és láttam, hogy vért köp.
-Fiúk! Miért nem a saját korcsoportotokkal kezdtek ki?
–kérdezte Nath, csak pont annyira hangosan, hogy a srácok akik ott álltak,
meghallják. Mind a hárman egyszerre fordultak meg otthagyva Sarah-t a földön.
Nath ekkor elnevette magát.- Komolyan Sam a három legszerencsétlenebb rácot
küldte ide? Ti vagytok a csicskásai? –nevetett még mindig.
Éreztem, hogy felmegy bennem az adrenalin. Tudtam, hogyha
így folytatja, előbb vagy utóbb ez a három gorilla neki megy és a földről
kellesz felkaparnom őt, amihez semmi kedvem nem volt perpillanat.
-Lám, lám az új gazdag gyerek visszatért a köreinkbe. MI az
oka annak, hogy megtisztelsz minket a jelenléteddel? –lépett közelebb hozzánk a
középső. Én még jobban bementem Nath háta mögé, hogy ne lásson annyira.
-Szeretném hazavinni a barátomat. –mondta, és ő is közelebb lépett. Én is követtem a példáját,
bár a szívem még gyorsabban kezdett dobogni. A középső elkezdett nevetni majd a
másik kettő mellette folytatta a kacagást.
-Az nem fog menni. Tudod,van néhány dolog amit Sam ránk
bízott, hogy intézzük el vele kapcsolatban. –mondta és ő is tett egy lépést
felénk. Ekkor a pillantása rám ragadt, és éreztem, ahogyan tetőtől talpig végig
mér. –Nocsak, hoztad a kurvádat is? –mosolyodott el. Nath ekkor nagyon kicsit
felém fordította a fejét és suttogva megszólalt.
-Most! –mondta, majd egyenesen neki ment a vele szemben álló
srácnak, mire a bal szélső Nathnek rontott.
Amilyen gyorsan csak tudtam, Sarah felé szaladtam. A másik
srác épp előttem állt meg. Nem tudtam mit tegyek, ezért tökön rúgtam, és
kikerültem. Sarah a földön feküdt, és nagyon gyengének látszott, valamint az
arca felvolt dagadva.
-Itt vagyok! Kiviszlek, csak kapaszkodj belém. –mondtam és
vártam, hogy a karját ide adja. Rám pillantott, és mintha, egy mosolyt láttam
volna a szája szélén. Átvetette a karját a vállamon, és én pedig felemeltem.
Mintha pehely könnyű lett volna, de biztos csak az adrenalin tette ezt.
Szaladva haladtunk el a verekedő srácok mellett. Nath olyan profi mozdulatokkal
verte a srácokat, hogy nem akartam hinni a szememnek, és az arcán egyáltalán
nem láttam volna annak a jelét, hogy megbánja, sőt mintha egy kicsit élvezte
volna, ami megrémített.
Gyorsan a kocsihoz vittem Sarah-t, és leültettem a hátsó
üléshez. Hátra mentem és örültem, hogy volt nálam mindig egy első segély doboz.
Magamhoz kaptam és oda mentem Sarah-hoz, aki nagyon kimerültnek látszott.
-Már azt hittem sosem fog jönni. – mondta, minden egyes erejét
felhasználva, majd hátra dőlt az ülésen. Elővettem az első ülésről egy fél
literes vizet, és felé nyújtottam, amit ő elfogadott,és nagyokat kortyolgatva
kiitta azt. Elővettem egy ragtapaszt és fertőtlenítőt. Az arcán láttam néhány
vérző sebet, de ebből csak 1-tűnt mélyebbnek. A többit kitisztítottam, majd a
mélyre még raktam egy ragtapaszt is. A dudorokat az arcán, pedig jégakkuval
próbáltam enyhíteni.
Már a harmadik dudort, sikerült lejjebb vinnem, mikor
megláttam a sikátorból kilépni Nahtet. A haja az izzadságtól a homlokra tapadt,
a szeme mostmár sokkal tisztábbnak és világosabbnak tűnt, az arca kipirult, és
lihegett, a ruhája az izmos felsőtestéhez feszült. Mikor megláttam a kezét,
elállt a lélegzetem. Nem akartam hinni annak amit láttam. A keze csupa vér
volt, és a bütykein már néhol látni lehetett a csontott, minden lépésnél
egy-egy vércsepp csöppent a járdára.
Oda ment Sarah mellé, és gondoltam jól jönne nekik most egy
kis idő amíg beszélgethetnek kettesbe, így a kocsi elejéhez mentem, és
próbáltam elfelejteni, azt amit a mai nap láttam , és ahogy Nath most kinézett.
Nem akartam figyelni arra, hogy miről beszéltek, de túlságosa is kíváncsi
voltam, hogy milyen is volt Nath , mielőtt megismertem, így kicsit kihallgattam
őket.
-Nath, nem akarlak felidegesíteni, de szerintem Sam téged
akar elkapni, csak nem tudja hol keressen. Mind a ketten tudjuk hogyan váltatok
el. Nem volt szép, és Sam nem szereti a befejezetlen ügyeket. – mondta Sarah,
nagyon halkan, így én is csak alig hallottam.
Nath egy hatalmasat sóhajtott, majd fel állt és járkálni
kezdett. Nem halottam beszédfoszlányokat, csak Nath cipőjének a hangját, amit
visszavert a járda. Nem tudtam semmire gondolni, csak arra, hogy hogyan
válhatott el Nath attól a Samtől. Arra lettem figyelmes, hogy a lépések hangja,
abba maradt, majd Nath kicsit hangosabban Sarahoz beszélt.
-Biztos, hogy biztonságos most hazamenned? Bruce vagy Nina
otthon van? –kérdezte egy kis aggodalommal a hangjában.
-Nyaralni mentek, én vagyok egyedül otthon. Nath , én nem
akarok hazamenni. –mondta,majd egy kis csönd következett megint.
-Lakhatnál nálunk. – mondtam ki hangosan hirtelen, azt ami
az eszembe jutott. Hátra fordultam, és mind a ketten meglepetten néztek rám. –
Anyáék úgyis elutaztak, és abban is biztos vagyok, hogy ez a Sam sose gondolná,
hogy egy olyan környéken legyél, mint ahol én lakok. Már bocsi. – mondtam és
közelebb mentem hozzájuk.
-Nem lenne gond? –nézett rám, majd Nathre. Nath már nyitotta
a száját , de én hamarabb szólaltam meg.
-Dehogy. Nem szeretném, hogy még jobban bajod esne, és nálam
biztonságban vagy. Igaz? –néztem Nathra, kicsit félve.
Nath rám nézett, majd közelebb jött hozzám, megfogta a kezem
és kicsit odébb vitt. Amikor hozzám ért, kicsit megijedtem, hogy szorosan fog
megfogni, de olyan gyengéden ért hozzám, mintha porcelánból lennék. Éreztem,
hogy az arcomat nézte, de nem mertem a szemébe nézni.
-Nem hinném, hogy jó ötlet, hogy Sarah hozzátok menjen. Sam
megtudhatja, hogy hol laksz, és hogy közöd van hozzám. Majd én elviszem
magamhoz Saraht. –mondta, kicsit parancsolóan, amitől a szívem gyorsabban
kezdett verni.
-Szerintem Sam azóta tudja, hogy létezek, mióta először
beszélgettünk. –mondtam a földnek kicsit félénken.Nath megfogta az arcomat én pedig
éreztem a vér fémes szagát, és elfordítottam a fejem. Tudtam , hogy
megsértettem őt, mert megígértem, hogy nem fog megváltozni a véleményem, de
akkor sem tudtam titkolni azt, hogy nekem egyáltalán nem tetszik az amit az
előbb csinált.
Nath fogta és hátrébb lépett egyet, ami szíven ütött. Tisztában
vagyok azzal, hogy nagyon is vonzódom hozzá, és bármit megtennék érte, de amit
ma láttam kicsit megijesztett és ezt nem tudtam titkolni előtte. Hiába ismerjük
egymást alig néhány hete, mégis szinte mindent tudunk a másikról.
Ezért tudtam azt is, hogy Nathet most nagyon megbántottam
azzal, hogy nem fogadtam el amit ma láttam. Felemeltem a fejem és óvatosan az
arcára néztem. Láttam azt, hogy mennyi érzelem fut át rajta majd, hogy
beletörődik.
-Jólvan. Vidd haza, én majd sétálok. –nézte a cipője orrát. –Majd
hívj, ha szükséged van rám. – fordult meg, és elindult az utca vége felé. Én
csak álltam és néztem ahogy elsétált. Szívem szerint utána akartam futni, de
nem volt merszem. Át akartam gondolni mindent, mielőtt újra beszélek vele, és
ehhez a legjobb megoldás, ha most nem beszélek vele egy darabig.
Beszálltam a kocsiba, de mielőtt elindultam volna, vettem
egy mély levegőt, mert éreztem, hogy a sírás határán vagyok és nem akartam
Sarah előtt elsírni magam. Miután lenyugodtam elindítottam a motort és haza
hajtottam.
Egész úton csak Nath járt az eszembe és az együtt töltött
idő. Az, hogy mennyire figyelmes volt és hogy mennyiszer nevettünk, valamint
azokat az érzéseket, amiket csakis akkor éreztem mikor vele voltam. Azt
hihetetlenül aranyos mosolyát és a csillogó szemeit amikor rám nézett. De aztán
eszembe jutott az a kifejezés amit ma láttam az arcán. Olyan kegyetlen volt, és
semmi megbánás nem látszott rajta. Megráztam a fejem, hogy kiverjem a képet a
gondolataimból.
Leálltam a kocsi feljárónál, és Sarahhoz siettem, hogy
kisegítsem, de ő inkább a saját lábán akart bemenni. Én azért szorosan mentem
mellette, hogyha úgy lenne mellette legyek. Kinyitottam az ajtót, és elmondtam
Sarahnek, hogy mit hol talál meg a házban. Ő egyből a nappaliba ment, és ledőlt
a kanapéra. Én bekapcsoltam a tv-t és
leültem mellé. Hiába néztem a képernyőt, az agyam mégsem a műsoron járt. Mindenféle
gondolat váltotta egymást a fejemben. Próbáltam a műsorra fúkuszálni, de
sehogyan sem akart összejönni.
-Minden rendben van? – zökkentett ki Sarah hangja. Megráztam
a fejem és a kezembe temettem az arcomat. Hallottam , hogy felül de nem ért
hozzám. Gondoltam nem tudta mit csináljon.
-Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy Nath ilyenekre képes
volt. Hogy lehetett ennyire kegyetlen ? emeltem fel a fejem, és éreztem azt a
bizonyos gombócot a torkomban. Sarah most végre közelebb jött és szorosan
megölelt.
-Tudom, hogy most mit gondolsz. Én mikor először találkoztam
Nathtel rettentően féltem tőle. Minden
egyes alkalommal, mikor találkoztunk messziről elkerültem, mert valljuk be ,
nem éppen jó kisfiúsan néz ki. A lényeg, hogy egyik nap mikor szarban voltam
láttam, hogy félholtra vert egy srácot, mert kikezdett velem. Sőt , a
barátságunk során nagyon keveset beszéltünk, de mindig számíthattam rá. Sokkal
rosszabb volt, mint a mai nap.
-Ha megszeretnél nyugtatni , akkor nem éppen jó úton
haladsz. –mondtam kis mosollyal az arcomon. Sarah is elmosolyodott .
-De jó úton haladok. A lényeg, hogy év elejéig rettentően
durva volt, hiába léptünk le Samtől. Az egyik legjobb barátom már évek óta, és
eddig mindig durva volt mindenkivel és mosolyogni se láttam gyakran. De aztán a
suli első napja után mosolyogva jött hozzám. –mondta és rám nézett. Nem értettem.
– Elmesélte, hogy mekkora szar lesz az utolsó év és azt, hogy mennyire lúzer
mindenki. A szokásos. Aztán említett egy lányt. Hogy mennyire megfogta, és hogy
életében nem volt még ilyen érzése. Aznap eljöttem és megnéztem, hogy ki az a
lány.Azóta mindennap mikor, hozzánk jött fel tanult és csak rólad beszélt.
Láttam azt hogyan változtattad meg napról napra. Láttam, hogy egyre többet
mosolyog és vidám dolgokról beszél. Még a mostoha fatárjával is elviselhetően
viselkedett. Ekkor döbbentem rá, hogy Te vagy a legjobb dolog ami Nath életében
történhetett.
Igaza lehetett. Nathnek valószínűleg én voltam a legjobb
dolog az életében és úgy is kezelt engem. Én voltam az aki kihozta őt a
mélyből. Megtöröltem az arcomat és Sarahra pillantottam.
-Ugye ezt nem csak azért mondod, hogy megnyugtass? –
kérdeztem tőle, mire elnevette magát.
-Nem. Ezt azért mondom ,mert így van és nem akarom, hogy te
vagy Nath rosszba legyetek, mert én szarba keveredtem. Titeket egymásnak
teremtettek. Olyanok vagytok, mint a Yin és a Yang. Ő a rossz te pedig a
jó.Tökéletes összhangban vagytok , mikor együtt vagytok, de ha külön akkor mintha
elveszettek lennétek. Legalábbis Nath.-mondta és megtörölte az arcomat. –Na de
menj zuhanyozz le, nem nézel ki valami jól. –mondta én pedig elnevettem magam.
-És ezt egy olyan valaki mondja nekem , akinek 3 dudor is
van az arcán. –mosolyogtam, és ő is nevetett.
Felálltam, de mielőtt bementem volna a fürdőbe megfordultam
és megköszöntem neki, hogy segített megnyugtatni, majd bementem a fürdőbe és
hideg vízben lezuhanyoztam, hogy lehűtsem magam egy kicsit.
Amikor kijöttem a zuhanyból, még leültem egy kicsit a Wc
szélére, mert nem akartam kimenni Sarahhoz. Azon kattogott az agyam, amit
mondott, hogy mennyire összeillünk Nathtel. Próbáltam valami ellen mondást
keresni, de nem találtam semmit. Igaza volt. Nath nélkül, mintha már nem is
lennék önmagam. Hiába van egy ilyen durva oldala, igazából tudom, hogy engem
sosem tudna bántani. Visszagondoltam, hogy milyen arcot vágott, mikor haza
indult és görcsbe rándult a gyomrom. Bocsánatot kell kérnem tőle. Felhúztam egy
ujjatlan pólót, egy pulóvert és egy rövidnadrágot, majd kirohantam az ajtón.
-Sarah elmegyek, megkeresem Nathtet és megmondom neki hogy….
–jöttem ki a fürdőböl, és amikor a nappali felé fordultam ott ült ő. Olyan
elveszettnek tűnt, és kicsinek, hogy megesett rajta a szívem. Felemelte a
fejét, és amikor meglátott felállt .
-Én engedtem be. –mosolygott Sarah a kanapéról.
-Mit akarsz nekem megmondani? –kérdezte Nath és közelebb
lépett hozzám. Én nyeltem egy nagyot és a lábam a földbe gyökerezett.
-Csak azt , hogy sajnálom. Tudom, nem így kellett volna
reagálnom, csak nagyon megijedtem. –mondtam és olyan közel mentem hozzá,
amennyire csak tudtam, és belenéztem a
szemébe. – Sajnálom. Ígérem legközelebb nem így fogok reagálni. Nem
akarlak elveszíteni. Még a gondolat is szörnyűen hangzik. –mondtam és
megöleltem. Éreztem, hogy először megfeszül, majd a kezét lassan a hátamra
rakja, és szorosan maghoz húz. Ki engedtem a bent tartott levegőt, és
elmosolyodtam, miközben az egyik kezemmel a hajába túrtam.
-Sajnálom, hogy ezt kellett látnod. –mondta, miközben
elhúzódtam tőle, és megcsókolt. Mind a ketten fellélegeztünk aközben a csók
közben, és mosolyogva váltunk el. –Eljönnél velem egy randira? Persze smmi baj, ha nem vagy ha még szeretnél várni...–Elnevettem magam és megcsókoltam. Miután elváltunk Sarah szólalt meg.
-Nath, szerintem ez egy igen volt. –mosolygott és csatornát
váltott.